Susanne
Leonard Cohen: Suzanne (a vers)
Suzanne takes you down to her place near the river
You can hear the boats go by
You can spend the night beside her
And you know that she’s half crazy
But that’s why you want to be there
And she feeds you tea and oranges
That come all the way from China
And just when you mean to tell her
That you have no love to give her
Then she gets you on her wavelength
And she lets the river answer
That you’ve always been her lover
And you want to travel with her
And you want to travel blind
And you know that she will trust you
For you’ve touched her perfect body with your mind.
And Jesus was a sailor
When he walked upon the water
And he spent a long time watching
From his lonely wooden tower
And when he knew for certain
Only drowning men could see him
He said „All men will be sailors then
Until the sea shall free them”
But he himself was broken
Long before the sky would open
Forsaken, almost human
He sank beneath your wisdom like a stone
And you want to travel with him
And you want to travel blind
And you think maybe you’ll trust him
For he’s touched your perfect body with his mind.
Now Suzanne takes your hand
And she leads you to the river
She is wearing rags and feathers
From Salvation Army counters
And the sun pours down like honey
On our lady of the harbour
And she shows you where to look
Among the garbage and the flowers
There are heroes in the seaweed
There are children in the morning
They are leaning out for love
And they will lean that way forever
While Suzanne holds the mirror
And you want to travel with her
And you want to travel blind
And you know that you can trust her
For she’s touched your perfect body with her mind.
*
Suzanne kedvenc helyére a folyópartra hív le
Hallod hajók búcsúját
Vele maradsz ma estére
S bár tudod, kissé őrült
De hisz épp ezért jó vele
Mind mi Kína útján érkezik
Kínál narancsot és teát,
S mikor bevallhatnád végre
Azt hogy szerelmednek vége
Akkor megborzong és hagyja
Hogy a folyó válaszolja
Örökre kedvese maradsz
Hívnád, utazzon el veled
Veled menne akárhová
Hiszen vakon bízik benned
Lelked megérinti teste hullámát
Jézus jó hajós volt, úgy hiszem
Sétált a tengervizen
És oly sokáig őrködött
Fából ácsolt magas tornyán
S mikor rádöbbent, valóban
Már csak fuldoklók láthatják
Mondta: „Mindenki hajós legyen
Mert szabad lesz a tengeren”
De ő magát kettétörte
Az ég megnyílott előtte
Elhagyott majdnem-ember
Elsüllyed bölcselmedben mint a kő
Kérnéd, utazzon el veled
Veled menne akárhová
Hiszen vakon bízol benne
Tested megérinti lelke hullámát
Most Suzanne megfogja kezed
És a folyóig elvezet
Elnyűtt cafrangos a tolla
Rajta üdvhadsereg rongya
Csurran le a mézes napfény
A dokk-szűzmáriára
És megmutatja, merre nézz
Szemét közt a virágokra
Hínárba kötve a hősök
Reggelente a gyerkőcök
Szeretetből kihajolnak
És örökre így maradnak
Míg Suzanne a tükröt tartja
Hívnád, utazzon el veled
Veled menne akárhová
Hiszen vakon bízhat benned
Lelke megérinti tested hullámát
Debreczeni Éva fordítása
Pusztai Péter rajza
2010. június 20. 21:42
Cohen mester, bevallom: gyengém. s ha lehet, majd szerét ejtjük, hogy rendre minél több dalát beseperjük a Káfé főnix ernyője alá. Hallelujah!
2010. június 21. 06:58
és hogy mennyit kerestem, pont ezt! mert az újabb feldolgozások már nincsenek annyira a fülemben… hiába, nekem mindig az kell, „az a rongyos régi”…