Milyen furcsa ez a csárda,
Milyen fakó a fala.
Ráterült az élet füstje,
Be savanyú a szaga.

Be homályos ez az ablak,
Pedig tegnap ragyogott.
Nem érdemes nézni rajta.
Belül bánat, kívül kétség
S a szívemet facsarja.

Be zavaros a muzsika,
Vak cimbalmos kopogtatja.
Milyen sunyi a vendéglős,
Szava mérges, bora csípős,
Hej, pedig én fizetek!

Kigombolom a lelkemet,
Odadobok ezer kincset,
Legényesen, duhajul!
De a pénzem itt már nem jár,
Magam vagyok, senki sem vár,
Lehajtom az asztalra a fejemet.

Szerző született 1892, Dicsőszentmárton-mh. 1927, Dicsőszentmárton. A nagyenyedi gimnáziumban végez, majd joghallgató.1913-1914-ben újságiró Kassán, utána egy ideig a budapesti statisztikai hivatalban kistisztviselő. A háborúban behívják katonának, de beteg tüdeje miatt elbocsátják. de gyenge testalkata miatt felmentik a szolgálat alól. 1925-től szülővárosában napdijas tisztviselő. Egy ideig helyettes főjegyző, könyvkiadó. Novelláival pályázatot nyer a marosvásárhelyi Zord Időnél. Prózai hagyatékát jelentősebbnek tartják. Hivatalos az első helikoni találkozóra is Marosvécsen. Hamar elviszi a halál, verskötetét Szentimrei Jenő rendezi sajtó alá még halála évében. * Még több Sipos Domokos-vers: az urszu 2b blogon