4. Várakozás

előszobában váróteremben reptéren
buszállomáson a megbeszélt utcasarkon
a nagy platán alatt
a dombon
a dombhajlat mögött
hol senki se lát
és mégis a miénk az egész
világ

átéltem százszor
ezerszer
a várakozást

volt mikor eljött
máskor hiába vártam
de sem előtte
sem utána
nem volt olyan jó
mint a várakozás maga

hogy mondjam el neki
aki ma is végigszenvedi
az érkezés és találkozás csalódásait
akit porig sújt a valóság
majd mindjárt fölemel a hit

hogy magyarázzam el
hogy érthető legyen
milyen egyoldalú
minden szerelem
mert mindenki a maga módján szeret
gyűlöl ármánykodik
de csak az mulat igazán aki
utoljára nevet
jó che guevara
hát feléd nyújtom kezemet

rekedt hangon szól: amigos,
sajnálom, de nem lehet,
jobb lesz hogyha mindörökre
eltemettek engemet!