100 éve született Örkény István

A dicsőség lehet az aktív és eredményes ténykedés motiváló ereje; becsület pedig az igazság kimondásáé. Ezek a törekvések néha egymás ellenében hatnak, de nem azért, mert elvileg kibékíthetetlenek. Örkény legjobb szándéka ellenére is tapasztalhatta ezek konfliktusát.

Hogy eleinte hitt a kommunisztikus eszmékben és Rákosiékban, az érthető, hiszen a mozgalom retorikailag tudott pozitív célt az emberek elé állítani: a társadalmi igazságosság eszményét. A tenniakarás még nem jelent egy író részéről feltétlenül szolgai elkötelezettséget egy politikai irányzat, illetve a hatalom iránt. Amennyiben mégis, az lehet pozitív és tevőleges. Vergilius és Petőfi is nem csak értelmezője, de alakítója is volt közéleti-politikai eseményeknek, tehát más is hihette ezt magáról. Örkény 1953-ban még nagy buzgalommal írta meg az állampárt programját, de aztán 1956-ban szembefordult a hatalommal.

Jobb későn, mint soha – szólhat így is az utókor megértő kritikája, bár nagyon nehéz is elképzelni, hogy az író 1951-ben még annyira tájékozatlan lett volna, hogy meggyőződésből írja meg a „Becsület és dicsőség” (r. Gertler Viktor) című film forgatókönyvét. Ez a film a munkaverseny és szabotázsfilmek mintapéldánya, az összes olyan elemet tartalmazza, a vörös terror tömeget vakító ideológiájának kelléktárában egyáltalán helyet kapott. Van benne üzemi közösség, munkaverseny, sportélet, disszidálásra csábítás, sztahanovista szovjet élmunkás, szabotázs, „horthysta reakció”, több tucat vonalas jelmondat, számos Lenin-, Sztálin- és Rákosi-portré, illetve a szabotőr személyével összefüggésben utalás Rajk László perére.

Filmrészlet: „Becsület és dicsőség” (1951):
87:30-
„Fent az irodában Eszter telefonál. Cserna elvtársnak jelenti, hogy meglesznek a mozdonyok. Vele viszont rossz hírt közölnek, mert valakit letartóztattak, mert Rajk embere volt: Bittera. Egy munkás hívja Hartlauer mérnököt, mert a 9-es, 10-es és a 11-es mozdonyok gőzpróba alatt vannak. Az egyik mozdony viszont elindul magától. Pánik, kiabálás, drámai zene. A mozdony kitöri a kaput. Elindul a másik mozdony is. Kint nekimegy egy falnak.”

Hogy nem mindenkit tudott megvezetni az akkori rendszer hamis kommunikációja, azt a szintén 1951-ben fogtatott film, a „Gyarmat a föld alatt” fő alkotógárdájának anonimitása is példázza. A film ideológiája és ellenségképe annyira vállalhatatlan volt, már akkor, hogy a rendezőként és forgatókönyvíróként senki nem adta hozzá a nevét. A főcímen ez áll: „Írta és rendezte: a Magyar Filmgyártó Vállalat dramaturgiai és rendezői munkaközössége.” Ugyanakkor az az abszurd, hogy a „Gyarmat a föld alatt”, legalábbis mai perspektívából nagyon is valós kérdést feszeget. A magyarországi kőolajkitermelő vállalat amerikai tulajdonosainak az az érdekük, hogy a termelést csökkentsék, sőt leállítsák; és ezért – de az ellenkezője látszata megőrzésével – törvénytelen akciókra, szabotázsra is képesek. A rendszerváltás után több külföldi befektető azért vásárolt meg magyar vállalatokat, hogy piacot szerezzen, és ezzel a hazai konkurenciát gyengítse vagy kiiktassa.

Komoly ambíciója lehet az adott írónak az, ha a valóságot, de még inkább az igazságot ne csak negatívumok által mutassa be. Indokolt, hiszen más szavakkal, a sajtban csak a lyukakat látni eleve torz képet eredményez. Hogy miként lehet a pozitívumokat művészien, az igényes esztétikum alapján megjeleníteni, az nem lehetetlen, csak kihívás.

Örkény 1956-ban szembefordult az önkénnyel, tehát akkor a becsület fölül benne. Csak kérdés, hogy 1953-as nyilatkozatának célkitűzését, amelynek érvényessége nem helyzetfüggő, későbbi műveiben követte-e? „Mi nem olyan könyveket akarunk írni, amelyekből – mint egy lyukas mogyoróból – csak torzképe látszik a világnak…”

Miért tűnik hiányos kritikának, vagyis torz képnek az egyik méltán legsikeresebb drámája, a „Tóték” is, amelyet már később, 1967-ben mutattak be? (A szüzséből 1969-ben Fábri Zoltán szintén nagy sikerű filmet is rendezett: „Isten hozta, őrnagy úr!”.) Mi az, ami a részben jogos üzenet ellenére kissé torzít a valóságon, vagy még inkább: az igazságon?

A dráma és a film pacifista, ami érthető, hiszen a második világháború tapasztalata jogos elutasítást válthatott ki a nemzeti érdekek harcias képviselete ellen. Örkény munkaszolgálatos volt a Donnál, és hadifogságba is esett a szovjeteteknél, tehát a személyes tapasztalatira is építhetett. Egy nemzet érdekei azonban mindig többnek számítanak, mint az adott egyének tapasztalatai. Én nem a mindenkori háborús stratégiát védem, de azt is el kell ismerniük a kritikusoknak, hogy vannak olyan esetek, amikor nem lehet kiállni a nemzet érdekei mellett fizikai konfliktusok nélkül. A játékszabályokat nem csupán egyik fél határozza meg, hanem a többi is, és az érintetteknek alkalmazkodniuk kell. Például még a pacifistának is indokolt fegyverrel védenie magát, ha fegyverrel támadnak rá. Ennél azonban egyszerűbb vagy bonyolultabb összefüggésekről is beszélhetünk. Mai példával élve: a globalizációellenes tüntetéseket is az interneten szervezik.

Örkény pacifista hozzáállása csak az egyik főbb igazság, a másikat, a nemzet mint közösség érdekeit részben elhallgatja, vagy elhanyagolja. A magyar ügy és a német szövetség miatt is a szovjetek elleni háborúba vezényelt magyar honvédség nem képvisel olyan negatívumot, mint azt Örkény hibbant őrnagyának esete példázza, vagy inkább sugalmazza. A nemzet igazsága, annak képviselete is becsület kérdése, csak nem mindenkinek adatik meg, hogy a kulturális és politikai kötődései miatt teljes odaadással azonosulni tudjon egy országnyi közösség céljaival, akár annak hibái és döntő csatáinak elvesztése ellenére.

Egyébként a film az erőszakellenesség elvét önmaga függeszti fel, hiszen a végén a zsarnoki őrnagyot Tót Lajos, a sokszorosan megalázott családfő feldarabolja a papírvágóval. Ha az egyén kerülhet ilyen helyzetbe, akkor a nemzet is. Tóthot a bíróság nem mentené fel a gyilkosság vádja alól, de a néző felmenti. A nemzet érdekében fegyvert ragadó katonaság elítélhető magasröptű pacifista elvek alapján, de esetenként a gyakorlat és a kényszerhelyzet legitimálhatja őt.

Filmrészlet: „Isten hozta őrnagy úr” (1969., r. Fábri Zoltán):
02:34:38-02:35:07
„Anya és lánya az ablak mellett állnak. Stoptrükkel megérkezik Tót közéjük. Mariska megkérdi a drága jó Lajosát, hogy háromba vágta? Tót azt feleli, hogy nem, négy egyforma darabba vágta. Tót megkérdi, hogy talán nem jól tette? Mariska azt feleli, hogy jól tette, mert Lajos mindig tudta, mit, hogyan kell csinálni.”

Örkény István műveinek esztétikai értékét nem csorbítja számos műve részleges érvényességű stratégiája, hiszen azok is képviselnek igazságértékeket, csak nyilván ki kell egészíteni történelmi ismeretekkel. A „Becsület és dicsőség” önmagát leplezi le, de például az „Isten hozta, őrnagy úr!” megértéséhez és megítéléséhez alaposabban meg kell vizsgálni a történelmi kontextust.

2012. április 5.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ