Cselényi Béla: Kulcs
Kulcson néztem a napfogyatkozást 1999. augusztus 11-én. Derült égből jött a homály. A Duna hirtelen ólmos színt kapott és — sajnos — az önműködő, fényérzékeny lámpák kigyúltak. Egy rendőrcirkáló húzott hullámhabot maga után. Néhányszor átnéztem a papírkeretes védő szemüvegen, és láttam a barnás-narancssárgás tüneményt. Néhány méterrel lejebb egy szőke leány napozott. Némi borzongással vette vissza melltartóját.
Aztán újra előbújt a nap. Még csak aranyló félholdnak látszott.
Feljebb valamivel felkukorékoltak a liliputi kakasok.
Ma egy fiatalember Kulcson lemészárolta családját. Azt hiszem, nekik volt liliputi kakasuk.
Budapest, 2012. IV. 6.