MOSLÉKOS HORDÓKKAL A KÖZPONTI BIZOTTSÁG ELŐTT!

A katonai egyetemnek volt egy kis gazdasága, valahol a város szélén, a Cotroceni-i mezőknél. Két-három hektárnyi zöldséges, mellette pajta és karám úgy ötven-hatvan sertéssel, amely elsősorban a tiszti-étkezdének (románul popota) szolgáltatta a friss húst. Legalább kéthetente meglátogattam, hogy ellenőrizzem a dolgok menetét. Rendszerint azzal a lovas szekérrel mentem ki, amelyiket az oda-vissza szállításra használtunk. Ezen a vasárnap délután három (fa)hordó moslék kapott helyett az ülődeszka mögött. Szép tavaszias volt az idő, aminek a jó húsban lévő két deres is örült, mert az ostor mutogatása nélkül is vígan kocogtak a macskaköves „soszén”. Hamar végeztünk, minden rendben találtatott. Azt mondja Radu, a móc származású, mélák kocsis: „Főnök, ne tegyünk egy kerülőt a Herestrău park felé, rég nem jártunk arra, kicsi a forgalom, senkit nem zavarunk, az időnkből is futja?”. Tegyünk, vágtam rá.
Csakugyan, alig volt forgalom.

Valahol az Opera körül egy kisebb utcából mégis egy füstölgő motor vágott elénk. A lovak megijedtek, fergetegként húztak végig a 6 Martie sugárúton. Radu éppen csak annyira tudta őket megfogni, hogy ne fussanak ki a Bukarest szívének számító Egyetem-térre (Piaţa Universităţii), hanem kanyarodjunk le a Viktória útra (Calea Victoriei), ami a főváros második legrangosabb útvonala, de több vonatkozásban éppen első. Ha arra gondolunk, hogy ott van az egykori királyi palota, az Atheneum, több rangos szálloda, nagykövetségek és persze a kommunista párt országos székháza… Na végünk, gondoltam ez utóbbi kapcsán, ha elkapnak a három koszos hordóval, biztos több évi börtön vár ránk, hisz moslékos tisztelgést még nem adtak a pártháznak! Ez csúfság a javából. Csúfság? Szabotázs. Mellé a kommunizmus arculcsapása! Ilyet csak a rohadt imperialisták, a nép ellenségei fundálhattak ki!

Mondom Radunak. csapj a lovakra, ahogy bírsz! Csak úgy úszott velünk a két pára szeretett vörös vezetőink bástyája előtt. A rázástól istentelenül zörögtek a hordók. A székház előtt álló két rendőr (azaz akkor milic) bambán nézte a szokatlan látványt, fel nem foghatta mi történt, annyira megleptük őket.

Ezt megúsznak, mondtuk megnyugodva egymásnak pár perc múlva, mikor meggyőződtünk, hogy nincs rendőr a környéken. S már csak arra vigyáztunk és azért imádkoztunk, hogy nagy rázkódástól ne hulljon darabjaira a szekér, mert alatta maradhatunk.

Ijedelmünkben nem mentünk a bukarestiek kedvelt séta- és pihenőhelye, a hatalmas Herestrău park felé (ahol egy vasárnapi kiruccanás alkalmával Petőfi és Liszt Ferenc szobrát is felfedeztem), amint jobban irányíthatóak voltak a lovak, az Északi pályaudvarnak fordultunk. Radunak megengedtem, hogy később kárpótlásul kinézzen a Cismigiuba, ahol egy cselédlánnyal szokott találkozni.
Alkalomadtán magam is felkerestem Bukarest legrégibb és talán ma is legrangosabb parkját. Nem is csak azért, mert a kaszárnyától mindössze húsz perc alatt gyalogosan is elérhettük, de azért is, mert vasárnaponként sok magyarral lehetett ott találkozni. Régi fővárosi magyarokkal, ideiglenesen itt-tartózkodókkal, persze, katonákkal, de még inkább népviseletbe öltözött, szép székely lányokkal. Legtöbbjük szolgálóként kereste a kenyerét, egyrészt a kommunista hatalom által még meghagyott, de vagyonuktól jobbára megfosztott és még el nem menekült arisztokratáknál, másrészt az új uraknál, akiket akkor a hivatalos szóhasználat természetesen elvtársnak nevezett, hogy legalább a látszat szerint legyen egyenlősdi, elvégre akkor az országot népköztársaságnak nevezték, mintha valóban a nép uralkodott volna, nem a kommunista diktatúra. A székely lányokat nagyon szerették a román előkelőségek, elsősorban szorgalmukért, tisztaságukért, megbízhatóságukért (nem lopták el a konyhapénzt), és persze azért, mert jól főztek-sütöttek. Nem egyből doamna (úrhölgy) vagy éppen cucoana (naccsága) lett, miután az adott családban elvette őket valaki. Megesett, hogy kényszerből, mert hát jött a baba. Magasabb rangú és jó fizetésű katonatisztek különösen kedvelték őket, mert biztosak lehettek benne, hogy rendben tartják a házat, a családot, amíg rövidebb-hosszabb hadgyakorlatok miatt távol vannak.

Következik: 9. A KASZÁRNYA HELYETT A DÖLYFÖS KAPITÁNY ÉGETT LE!