Kislány Nyuszi ült a lépcsőn, közel a nyúlánk Paszuly Fiúhoz, és mesét mondott neki egy Kicsi Bogárról, aki sötétségben született, és félt, aztán összetette két cingár mellső lábát, és akkor hirtelen halványzöldes fény áramlott belőle, mint az ébresztőórából, mert a Kicsi Bogár bizony SzentJánosBogár volt.
Tetszett a mese a Paszuly Fiúnak, gyorsabban nőtt gazdája törődésétől, és egyik új hajtásával már meg is birizgálta Kislány Nyuszi fülit.
Kislány Nyuszi felpattant és gyorsan leemelte a polcról Ozt. Mondta is mosogató ÉdesAnyjának, hogy kicsi Fiú Paszulyának elolvassa Ozt, hogy nagyobbra nőjön.
— Leánykám — szólt Mama Nyuszi –, ne olvasd fel Ozt szegény kicsi Fiú Paszulynak, mert látod, hogy a te nyúlfaroknyi mesédre is mekkorát nőtt. A végén még kicsi lesz neki a cserép… Ha a kedvencednek túl sok mesét adagolsz, az olyan, mintha túlöntöznéd…

Budapest, 2012. IV. 7.