Bádogból, konzervdobozból
fonográfot hajlított
a forrasztó cigány.
S(z)erényen dolgozott,
nem ragyogott ki mosollyal, remeklőn.
A membrán fedélből lett,
közepéből parafadugóba ágyazott tű állt ki.
Csakhamar kész lett a fonográf,
bár agyagunk,
s azt forgató szerkezetünk nem volt.
Sokáig néztük az elmés makettet.
Aki ilyent tud,
mi mindenre képes…?

Budapest, 2012. IV. 9.

1. Somorčík Sz. Rozália:
   2012. április 10. 16:21

   már maga az elgondolás érdekes

2. CSELÉNYI Béla:
   2012. április 10. 17:29

   … ott, a Brassai utcai udvarunkon történt.
   A bátyám lerajzolta; adott hozzá konzervet, pléhet, s a forrasztó cigány, (a jelen lévő asszonya társaságában) néhány perc alatt megcsinálta.
   Sokáig nem tudtam, hogy a fonográf agyag- vagy viaszhengerre viszi rá a hangot.
   Számomra ebben az esetben az volt a varázslatos, hogy a forrasztó cigány nem tudta, hogy valami érdekeset csinál; azt hitte, hogy csak valami gyermeki szeszélyt elégít ki.
   Ja igen: velük volt az ötéves-forma fiúk is. Neki adtuk a kicsi kalapácsot a barkácsfelszerelésből.
   „Nekem van kicsi kalapács! nekem van kicsi kalapács!” — ugrándozott örömében a gyermek.
   Annyira örvendett új szerzeményének, hogy hálából Máriskó, az asszony, visszatért egy vadonatúj kicsi lábossal, amit nekünk adott… Lehetett ’64 vagy ’65 nyara… Nyári vakáció…