És hogyan jött 56?

Mikor kitört Pesten a forradalom, mondtam a feleségemnek, te, én ebből semmi jót nem nézek ki, én kimegyek a hegyre. Motorbiciklivel jártam, abba benzin kell, elmentem egy marmonkannával a benzinkútra. Ott látom, hogy egy csapat, vagy kétszáz ember, jön a Mária utca felől. Volt valami találkozó, a vasutasok meghívták a szakszervezetiseket (ez október 28-án volt). Én megyek a benzinkannával. Kérdem: hová mentek? – Megyünk a kultúrházba. – Mi lesz ott? – Valami gyűlés, gyere te is! Te is közénk való vagy! – Betettem a benzinkannát a benzinkutashoz, hogy töltse meg, majd visszafelé jövet elviszem. Jövök mindjárt. Még tán most is ott van valahol az a benzin. Én így kerültem bele. Ahogy mentünk, úgy gyülemlett a tömeg. A Pelikánba mentünk. Ott már annyian voltunk, hogy nem fértünk be. Dr Kovács Andor mondott beszédet, orvosdoktor, a Kovács Kolozs operaénekes apja. Olyanokat mondott, hogy „én orvos vagyok, én nem sebeket akarok, én gyógyítani akarok, de a párttitkárok menjenek dolgozni”, ennyi volt a lényege, és ezért kapott 14 és fél évet. Hozzászólt az öreg Török, egy lakatos,
Ott megválasztották a Forradalmi Munkástanácsot. Én a járás nemzetőr-parancsnoka lettem. Ott megfosztottuk az ávót a hatalomtól, a rendőrséget meghagyták, sőt a rendőrkapitánynak visszaadták a pisztolyt, az ott megcsókolta a szolgálati fegyverét. Átmentem a rendőrségre, megértettük egymást, ők azt mondták, ők is nagyon utálják az ávósokat. Tehát a rendőrség megmaradt, végezte a dolgát, nem voltak alámrendelve.

Volt a magyar tévében, még a Kádár-korszakban egy dokumnetumfilm, amelyben bemutatták, hogy itt összefogták és bezárták a helyi kommunistákat.

Hol hallottad ezt?

Szeli Judit beszélt a filmben, hogy őt is lecsukták…

Na, ez igaz! Voltak emberek, aki nem voltak ávósok, és be voltak zárva. De azt senki se kérdezi, miért voltak bezárva! A Szeli Jutkának az anyja meg a Judit ott voltak a járásbíróság épületében. Védőőrizetben. Megmondom, hogy miért. Ez a Szeliné, már nem tudom, hogy a téesszervezés vagy a padlássöprés idején volt, ez nagyon keményen bánt a kulákokkal. Az oroszok előtt minden nap ment a templomba, és akkor meg ők voltak a legnagyobb kommunisták. Na most azok a megsértett, megalázott emberek, akiknek beleköpött a szájukba, ha most maguk mögött érzik a forradalom erejét, nem kezdik el keresni az igazságukat? Honnan tudhatom én, hogy nem jön be egy baltával ide, és megöli. Én vagyok a felelős a város rendjéért. Ez a két ember volt védőőrizetben.
Az ávósok külön, azok le voltak tartóztatva. (Hogy milyen szemetek ezek: Kijön a megyei főnökük, úgy hívják: Bradács. Élet és halál ura volt. Mondja nekem: az ávosókat le kell fogni, ne csellengjenek itt az utcán meg a hegyekben. Mondom, köszönöm a jótanácsot, ez már megtörtént. Ezt mondta a megyei ávós főnök. Amikor kiszabadultak mind munkásőr lett.)

Az orosz emlékmű ledöntése?

Azzal indult a dolog. Ott nem voltam jelen. Tudod, ott kik voltak a főkolomposok? A járási pártitkár, meg az összes kommunisták. Ők demonstrálták, hogy átálltak… Egyiknek se lett utána semmi baja. Amit én csináltam, az bűn volt, mert nem volt a városban egy pofon, egy lopás, egy valagbarúgás. Rend volt.

Az a pécsi letartóztatás hogyan volt?

Kérlek szépen, tudtuk, hogy ez a Pethő Imre Pécsre lelépett. Jó, mondom, akkor elmegyünk. Három ilyen erős gyereket vittem magammal, teherautóval mentünk, tudtuk milyen utca, hányas szám. Kijött a hapsi pizsamában. Mondom neki, hogy miről van szó. Letartóztatjuk, és elvisszük Siklósra. Van fegyvere? – Nincs. – A felesége hol van? – Itt dolgozik az áruházban. – Mondom a fiúknak: Menjetek, hozzátok ide a feleségét. – Azt mondja nekem a Pethő teljesen lojálisan: Tudomásul kell venni, győzött a forradalom. – Mondom: Vegyen magára valamit, mert elvisszük. – Jött a felesége, neki is elmondtam, hová visszük a férjét. Mit csinált, azért felelnie kell. Mi nem fogjuk bántani, majd a bíróság elintézi. Nagy vadállat volt, még akasztott is Gyűdön. Én nem ítélkezhetek. Csak el ne bújhasson az igazság elől. Olyan két hétig volt börtönben, aztán jöttek a pécsi ávósok és kiszabadították.
Állítólag, én úgy hallottam, hogy utána a Belügyminisztériumban lett osztályvezető.
Olyan 8-10 ávóst tartottunk fogva.
28-án lettem megválasztva, és negyedikéig voltam nemzetőr parancsnok. Negyedikén, ugyan ide nem, de Pécsre bejöttek az oroszok.
Ami fegyver nálunk volt, azt én a rendőrségen leadtam.

Akkor jöttek letartóztatni?

Nem. Akkor senkit nem tartóztattak le. Akkor a Spitzer palota volt a rendőrség, ott voltam egy órát, ameddig átadtam a fegyvereket, meg elkészült erről a jegyzőkönyv.

Én voltam az utolsó, akit elvittek. Januárban kezdték, akkor vitték

el a Teibert Lacit, a Kovács doktort meg engem utoljára. Megvárták a március 10-ét, akkor van a születésnapom. Hajnalban jöttek, kopogtattak, házkutatás. A sportfizetést közben rendszeresen kaptam.

Ezek a sportkapcsolatok nem tudtak megmenteni egy válogatott sportolót?

A barátaim, a neves sportolók, amikor elvittek, azonnal elmentek a Belügyminisztériumba. Elvtárs, mi azért vagyunk itt, hogy Bender Józsefet miért fogták el? Miért internálták? A főtisztviselő azt mondta, kérdezzük meg Siklóst. – Siklós, pártbizottság. – Kérem, azért internáltuk a Bendert, mert nem csak a forradalom alatt, hanem a forradalom után is felforgató tevékenységet folytatott. – Hallják, elvtársak, ha én most elengedem, holnapután megint lefogják. Nézzék, én azt javasolom, hagyjuk ott három hónapig, három hónap alatt rendeződnek az állapotok, és akkor jöjjenek ide vissza, akkor kihozzuk.
Március 10-én letartóztattak. Három rendőr jött ki, minden szekrényt kirámoltak, minden könyvet átlapoztak, nagyon kerestek valamit. Fegyvert kerestek. Reggel hét óráig tartott a vizsgálódás, akkor kimentünk együtt a szöllőbe. Ott sem találtak semmit. – Hová ástam el a fegyvereket?

*

Ellenforradalom a siklósi járásban

„A kultúrházi „szabad választáson” a „nép nevében” Mészáros Istvánt választották a járási nemzeti tanács elnökéül. Mészáros maga is kulák, de az apósa is, tehát mint ők mondották: „ennek a rendszernek az áldozata”. Mészáros helyettese Mind Károly horthysta katonatiszt lett, aki a „szabad választás” után bizonyára ugyancsak a „nép nevében” választás nélkül csempésztek maguk közé. A nemzetőrség járási parancsnokául Bender Józsefet nevezték ki. Ő is „demokratikus érzelmű” ember, hisz’ szüleinek semmivel sem volt több földje, mint 96 hold. Persze a birtokukhoz tartozott még a hét hold szőlő, négy nagy ház, no meg a hentesüzlet. Hogy nem ők dolgoztak!? Hát már az is bűn, ha az ember emellett cselédeket, segédeket, vincelléreket tart? Hát ki az istennyila győzte volna azt a sok munkát? A járási nemzetőrparancsnok helyettese hidasi Varga Gyula, egykori horthysta zászlós lett, akinek az volt a legnagyobb bánata ezekben a napokban, hogy miért is alakítatta át néhány héttel ezelőtt az egyenruháját. Bánatát némileg azért sikerült enyhítenie azzal, hogy teljesült régi kívánsága. Előléptette magát főhadnaggyá és a legkomolyabban meg is követelte, hogy őt főhadnagy úrnak szólítsák.”

A munkáshatalom visszaállítása után készült „Fehér könyv” azzal a céllal íródott, hogy bemutassa az ellenforradalom szereplőinek sok-sok bűnét, lerántsa róluk a leplet. Az idézett részből a látható erőlködés ellenére is csak az derül ki, hogy a bűnlista ilyesmikből áll: kulák volt, szüleinek földje, háza, üzlete volt, az előző rendszerben tisztként szolgált. Meg ironizál egy kicsit a szerző a demokratikus választás forradalmi hevületén.

Ötvenhat

Az utána fölnőtt nemzedék, a mi számunkra, érzékelhetően tabu volt.
A kádári összekacsintós prolivircsaft élni és megélni, gyarapodni és gyűjtögetni akaró kisegzisztenciáknak emelkedést engedélyezett, cserébe nem kellett firtatni az erkölcsi meg politikai alapokat, hogy éppen egy véres diktatúrából konszolidálódott közmegegyezéssé a hatalmi fölállás. A történelemkönyvek és az irodalom sugallt, sőt erőteljesen terjesztett egy szociál-darwinista értelmezést amely szerint a jövőnek elkötelezett munkásosztály megvédte a saját berendezkedését a múlt reakciós kísérteteitől, amelyek mindenképpen az igazságtalan Horthy-korszak visszaállításával és vérszomjas bosszúállással voltak elfoglalva abban a pár napban.
Az átélők pedig nemigen meséltek. A kezdeti terror megszűnt, sőt amnesztiával kiszabadult a túlnyomó többség, de ittmaradtak az oroszok, és a diktatúra eszközkészlete bármikor elővehetően ott volt a hátsó raktárban. Nem konszenzus volt ez, ahogy némely elemzők szívesen nevezik, hanem kikényszerített rend, gulyáskommunizmus, legvidámabb barakk.
Nem mintha nem tudhattuk volna meg a történéseket, hogy ki szavalt a talapzaton, ki vezette a traktort, amikor elhúzták az emlékművet, s ki verte le a vörös csillagot, hanem az egésznek arról az egységbe forrasztó lelkesültségéről, amikor egy egész nép egyet akar, egy lélekkel cselekszik, hatalmas energiákat szabadít fel magából, egyszóval, hogy ez forradalom volt – arról nem beszéltek. Se a hősei, se a leverői.

Válogatós megtorlás
Fehér könyv

„Siklóson is működésbe lépett az ellenforradalmi gépezet és első teendőként lakat alá tették Koritár Ferenc, Valkai József, Tóth Antal, Petykó Gyula, Szilágyi Gyula pártmunkásokat, György Gyula elvtársat, a posta dolgozóját, a helyi pártszervezet titkárát, Szeli Istvánnét és leányát, Szeli Juditot, a DISZ-bizottság munkatársát. Ugyancsak letartóztatták Sugár József elvtársat, a rendőrség, Vizer István, Mester Sándor, Pavlovics, Ölyüs, Molnár és Jeszenszki elvtársakat, az ÁVH dolgozóit.
Sokan még ma is azt állítják, hogy októberben nem ellenforradalom, hanem nemzeti forradalom volt, a néphatalomért folyt a harc. A forradalom, a néphatalom eszközeihez tartozik a munkásokból és parasztokból lett vezetők üldözése? Nem! A néphatalomért folyó harcra az a jellemző, hogy a nép igazi képviselőit teszi felelősségteljes helyekre és nem az ellenkezőjét cselekszik. Amint a tények is bizonyítják: Siklóson is és a járásban mindenütt leváltották a nép fiaiból lett vezetőket, sőt még buzdították az olyan véresszájú terrorlegényeket, mint a szavai B. Horváth József, aki mindenütt és mindenkinek azt kiabálta:
– Kötelet Marenicsnak, a járási pártbizottság titkárának, Lapos Sándornak, a járási tanácselnöknek és Bohárnak a szavai tsz elnökének! Nem érdemelnek ezek mást, mert megrögzött rákosista gazemberek!
És a letartóztatottakat úgy is kezelték, mint gazembereket. A járási nemzeti tanács november 3-i ülésén felszólalt Dr. Vörös, egykori siklósi ügyvéd és követelte:
– A letartóztatott kommunistákkal szemben szigorúbb magatartást kell tanúsítania a nemzeti tanácsnak!
Úgy látszik Dr. Vörös szavának volt foganatja, mert ettől a naptól kezdve az őrizetbe vett elvtársakat nem látogathatták családtagjaik és ennivalót sem vihettek nekik.”

Tudnivaló: november 4-én végetért a forradalom, a 3-án foganatosított szigorító intézkedések talán a fogvatartottak számára is újságot jelentettek a későbbiekben.

Az 56-os események baloldali vonatkozásait

nagyon sokáig elhallgatták, az utólagos hivatalos értékelések elsősorban a nyugatról fűtött indulatokat és a régi rendszer továbbélő, föltámadó képviselőit tették felelőssé az eseményekért. Pedig tudvalévő volt, hogy munkástanácsok alakultak a gyárakban, üzemekben, és a párttagok nyilvánosan összetépték, elégették tagkönyvüket.
A legnagyobb rombolás Siklóson a szovjet hősi emlékmű szétverése volt, az utólagosan kiadott „Fehér könyv /Ellenforradalom a siklósi járásban/” fényképen mutatja be a barbár rombolás eredményét, sőt azt is közli, hogy erre az emelvényre akartak az ellenforradalmárok géppuskát telepíteni, azzal fogadni az orosz csapatokat.
Bender József úgy emlékszik, hogy éppen a hivatalos vezetők, a baloldaliak rombolták le az emlékművet, bizonyítandó átállásukat, hűségüket a forradalomhoz.
Valószínű jól emlékszik, mert a bűnök fölsorolásából, amelyben a nyilvánosan kimondott „Ruszkik haza!” jelszó is névvel jegyzett, és bizonyára megtorolt vétség, addig a könyvből nem tudható meg, hogy kik is művelték a rombolást, valószínűleg a Bastille lerombolásához, a Sztálin szobor ledöntéséhez hasonló szimbolikus cselekmény volt, nagy tömeggel.
Ahogy Kádár kezdetben Nagy Imre mellett állt, s csak később fordult szembe a forradalommal, úgy a vidéki elvtársaknak is megbocsátható volt, ha jó helyzetfelismeréssel és kiválóan alkalmazott taktikai érzékkel nem fordultak nyíltan szembe a hőzöngő tömegekkel, hanem csendesen megvárták a szovjet csapatokat. A megtorlásban már szépen részt vettek.

(Folytatjuk)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ