(Melindának)

Azt kérdezted, hogy merre látok —
hogy merre nyílnak az ablakok —
— egyik sem nyílik — szemem is munka-
szünetet tart — rozsdás vasszekrények,
húsz-harminc ágykeret, túlvilági rugók között — ez
foglalta honná a fűzöld testet — udvar —
bokrok — levegő — kőfal — embermaradék —
ide és ennyire futja a szűkebb ég
költségvetése — (no meg a szándék.)

Kétszer is kérdezted: merre látok?
Hát arra, amerre te sem létezel.
Kiselejtezett, szeges padok közé,
éhes szavakra, emberevőkre,
arra, ahol aprópénzt ér a kérdés —
tedd ezt a lapot is valami fiókba — és
vigyázz azért a fák közti örömre;
nézz jobban körül — itt hever a hol-mi.
(ezek az őrült szavak sem hagynak nyugodni.)

2012. április 5.