Hervay Gizella: Plágiumpör
Hervay Gizella, rövid életében (1934-1982) néhány évet a bukaresti Ifjúmunkás c. hetilapnál húzott le, két részletben. A második részlet idején főszerkesztője voltam, a hatvanas évek végét írtuk, s Gizi a művelődési rovatnál dolgozott. Amúgy riportokat írt, vezette a kezdő poéták postáját. Akkori korszakának egyik nagy büszkesége, hogy úgymond fölfedezte Simonfy József ma Szatmárnémetiben élő költőt – a hivatalos irodalmi körökkel is dacolva. Évtizedek múlva, jóval Hervay Gizella halála után igazolódott be a megérzése: Simonfy azóta többkötetes, karakteres költő.
A lapban megjelent irodalmi postában találtam ezt a tinédzsereknek szóló, tanulságos esetet, amelyben Gizi annyi kedves humorral, játékosan járt el. Öröm elővenni az 1970-es lapgyűjteményből a rövid szöveget, amelyet betűhíven közlünk – annyi különbséggel, hogy a plágiumon ért delikvensek nevét kezdőbetűk mögé rejtjük. Rég volt, minek őket még egyszer megszégyeníteni, meglett korukban, talán igaz se volt… (Cseke Gábor)
Vád: A radnóti B. I. IX. tanuló verset lopott. Irodalmi nyelven szólván plagizált. Lemásolta Csokonai Vitéz Mihály Tartózkodó kérelem című versét és saját nevén beküldte az Ifjúmunkásnak, mintha csak ő írta volna.
Védelem: Lehet, hogy nem is hallott soha plágiumról, azt sem tudta, hogy amit csinál, az lopás.
Vád: Tudta, hiszen még félre is akarta vezetni a szerkesztőséget. A kísérőlevélben megjátszotta a szerénykedőt – ha megfelelőnek tartják a versemet stb. -, mintha restelkedne, hogy csak ilyen verset tud írni, hisz még csak IX-es. Tudta hát, hogy hazudni, csalni kell, ha munka nélkül akar elérni valamit.
Védelem: Lehet, hogy csak annyit akart, hogy viszontlássa a nevét kinyomtatva a lapban, egy vers alatt. Csak annyit, hogy a fiúk összesúgjanak a háta mögött – ott megy a költő!
Vád: Még azzal se fárasztotta magát, hogy legalább pontosan, helyesírási hibák nélkül másolta volna át a verset.
Védelem: Oda sem figyelt az egészre. Csak egy hecc volt a többi között. Azért van tele helyesírási hibával a másolat.
Vád: Tiltakozom! Döntsön a bíró.
Védelem: Döntsön a bíró.
Ítélet: B. I. bűnösnek találtatik. tette kimeríti a plágium, magyarul verslopás vétkét. A hosszantartó tárgyalás alatt, miközben a Vád és a Védelem nem tudott megegyezni, megérkezett az Új tollak postája, amelyben újabb plágiumra bukkantunk! Büntetésül B. I. köteles elolvasni az érsemlyéni F. J. IX-es alább közölt plágiumát, továbbá köteles kinyomozni, hogy F. J. honnan másolhatta a verset. Erre ugyanis szerkesztőségünkben sem a Vádnak, sem a Védelemnek nincs ideje.
Íme a vers:
Érmelléki tájkép
(Állítólag írta: F.J.)
Ring a fűzfa, lombja puhán
– Napsütötte sárga gömb –
Oldalára egy nagy nyárfa
Ezüstszürke árnyat ölt.
Dűlők hosszán zsenge búza,
Közte piros pipacsok,
Az út mentén boglárkákból
Aranysárga csík ragyog.
Nagyárnyékú tölgyek lombján
A tündöklő nap beszűr,
A rét végig le a tóig
Olyan, mint egy cifraszűr.
Láperdők közt, nádas tavon
Violaszín köd lebeg,
Tavak tükrén ezüst rózsát
Úsztatnak a fellegek.
A domb csíkos parasztszőttes,
– Szőlő, búza, lóhere –
Piros kendőt lobogtat egy
Messze torony teteje.
Zöldes-kéken leng az ég fenn,
Pásztorgyerek furulyál,
Mint az álom, darvak szállnak,
Fénytengerben ring a táj.
U.i. Más is segíthet a nyomozásban!
(Ifjúmunkás, 1970/45. sz.)
*
Az azóta eltelt negyven év sem volt elegendő ahhoz, hogy e plágium ügyében tisztábban láthassunk. Se F. J., se kedves olvasóink nem jelezték, hogy netán az eredeti szerző nyomára bukkantak volna. Még az interneten is próbáltunk nyomozni az ügyben, eredménytelenül. Így Hervay Gizella gyanúja továbbra is kérdőjeles maradt, bár azt behunyt szemmel elismerhetjük, hogy külső támaszték, segítség nélkül egy kilencedikes diáklány ilyen verset nehezen írna…
Pusztai Péter rajza
2011. február 24. 13:22
A költő Érkeserűben, 1966. febr. 8-án „Az én kedves Botond barátomnak soha el nem múló szeretettel” aláírva dedikálta az akkor és ott, emlékezetből írott költeményét, melyet nekünk a Szatmár megyei Egriben – az olvasókönyvben lévén – tanítottak s amelyet meg kellett tanulnunk 1950- vagy 1951-ben. Tehát nem F.J. írta a verset.
A rendelkezésemre álló és a költő által emlékezetből leírt vers négy helyen különbözik az itteni változattól. Éspedig:
Az „árnyat önt” helyett „árnyat ölt”, a „boglárkából” helyett „boglárkákból”, a „Nyírfák között” helyett „Láperdők közt”, a „Tó tükrére” helyett „Tavak tükrén” olvasható.
A különbségek azért állottak elő, mert Számadó legtöbb versét fejből tudta, mivel a megtanulás módját a börtönben sajátította el, mint politikai fogoly.
Középiskolás koromban Számadó Szatmárnémetiben az akkori Kölcseyben egy találkozón szavalta el ezt a verset is. Hogy az ittenihez viszonyítva milyen eltéréssel, ezt már nem tudhatom.
A birtokomban lévő példányt az értarcsai Számadó Emlékházhoz kívánom eljuttatni.
Tisztelettel,
Makay Botond
2011. február 27. 19:56
Nagyon köszönöm, kedves Botond barátom ezt a kimerítő és tartalmas adalékot. Hogy mik ki nem derülnek az életben!