Ne tartsanak fennhéjázónak, ha azt állítom, hogy újszászi ember nem járt eddig ebbe a sörözőbe, legalábbis ilyen bensőséges viszonyba nem került vele, mint jómagam. Kérdezhetik joggal: „Hogy is van ez? Miért ezt a címet adtam?” Megválaszolom – amivel persze nem könnyítem meg a dolgukat –: az a találkozásunkkor sántító, később járókeretre kényszerült, a falról leemelt (állapotának súlyosbodása idején valaki által odaadott) újság átolvasásához szemüveget használó, zömök, mély hangú, tőlem vagy tíz esztendővel idősebb, kb. másfél éve halott férfi sosem járt Újszászon. Mégis gyakran mondogattam, hogy „Zolikám, te jelented nekem a szülőfalumat!” Szemmel láthatóan jólesett neki. Ennyi információból biztosan kitalálták már a megoldást. Igen, volt egy közös ismerősünk, Csiki Pali. „Csiki Pál nóta- és népdalénekes, nótaszöveg-, mesejátékíró, népdalkör-vezető” 1936-ban született és 1946 óta él Újszászon. Gyerekkoromban az Akácfa utcában lakott, akivel életkorunk (én ’57-es vagyok) és eltérő érdeklődésünk miatt a köszönéseket leszámítva nem beszéltem soha. Ezt nem mondtam meg Zolinak. Döntsék el, hazudtam-e!