Megadott napon a lila azték ház-
falból hol zápor, hol laza szamba dől.
Olvasom: nemrég talán Texas mellől
magába szippantott valakit a láz-

roham, miután vénáiba áradt
az ürgéktől centekért vásárolt lé —
másodszor csengetek erre — de fáradt,
vagy alszik még ilyenkor Afrodité.

Mi terel ebbe a gondoskodásba
itt, túl ötvenen, az állomás szélén?
Piros pólómon egy kék lepke landol.

Nézz be, őrült, egy másik ruhatárba!
Aztán, hogy mikor ő te, hányszor meg én
ő — jelen- regény — íródik magától.

2o12. április 22.