Kocsmába járni jó!

Mielőtt felkapják a vizet a házsártos aggszüzek, a kikapós feleségek, módosítom a tételt: kocsmába járni hasznos! Bonyolult, élő organizmus minden kocsma. Megszűnnek a társadalmi különbségek (olykor a normák is), zajlik a mindennapok történelmének újraalkotása, a történetek elmesélése, születnek és terebélyesednek a hírek, szidják, avagy nem szidják az egyes politikusokat, kialakulnak, megszűnnek, aztán újjáélednek kapcsolatok. Néha zene szól, de mindig akad illuminált, fahangú szólista, az anekdoták nyomán nevetés harsan. Az alaphangból ki-kihallik egy-egy kurjantás („Az asszonynak sosincs igaza!”) Vidámság és szomorúság mindenütt.

Álmok is megfogalmazódnak a kocsmában. Ülök Pipi kocsmájában, újszászi törzshelyemen. Mellettem fejét karjával a kis kerek
asztalra hajtva egy régi ismerős alszik. Alacsony ember, karján tetoválások. (Többek közt egy Goethe-idézet.) Kicsi bajusz. Izzad. Vajon mit álmodik? Nem kell sokáig várnom. Felébred, szétnéz, azonosít. – Hej, barátom! Ha én megnyerem a lottót, lesz itt minden! Kisfröccs, Kőbányai! Visszahanyatlik. Érzem, mosolyognom, nevetnem, kacagnom kellene. Ehelyett sírás fojtogat.

/Megjelent az Újszászi Híradóban/