Első versem
1909 PEST. ERZSÉBET NŐISKOLA

Fekete mezőn fehér virágok,
sápadtan, gyéren, szétszórva álltok,
a színetek is olyan idegen!…
Állok köztetek némán, mereven.
Néha egy szikra sötét világban
föllobban a gyászos, nagy némaságban.
Rövid az élte, hazug a fénye.
Fekete mezőn fehér virágok,
élünk szétszórtan, örök sötétben.

1913 CSUCSA

Ha néha álmaimban fölsirok,
arcodat látom.
Kitárul két gőgös, kemény karom, –
jöttödet várom…
Te vagy az Élet, Te vagy a minden,
pogány hitemben legurabb isten.
Én biborszirmu, féltett virágom,
én büntető lázamban fogant álmom,
én éjszakákon átsirt vergődésem,
feleletet nem váró, nagy kérdésem,
Nélküled mi az életem?

1915 CSUCSA

Szemed szenteltvizeknek kútja,
az utad a Krisztusok útja.
Szent uj tüzek, vágyak és harcok,
Páris, asszonyok, hivő arcok, –
nincsen előtted uj már semmi.
A nagyvilágot összejártad,
titkát, bűnét láttad, csodáltad
és mégis tudsz még gyermek lenni,
szüzen pirulni, szégyenkezni.
A vágyad, hited, álmod tiszta,
aludni a bölcsőd vár vissza,
drága, félelmes, szent, kegyetlen,
de megható vagy, de egyetlen!…

Csucsai kert
1919 PEST

A kert, a messze, termő, áldott,
lombba borult…
Álomsziget. Csöndes, mély, tiszta.
Ott vár a múlt.
Mohos utain nem jár senki,
hosszú fák árnyékai nyúlnak.
Ölelkeznek ideges ágak,
hajlásukban ős, rejtett vágyak.
Ha jársz utain csendben, mélán,
fák őriznek megértőn, némán,
nem emberek…
Árnyék borult lelked falára,
sirig kisér bús útadon,
a nap rásüt a ház falára
s elédtáncol az utakon.
Homokszemek csillogva élnek,
dús fűben begóniák égnek
és klematiszok, karcsún, kéken
kúsznak játékosan, kevélyen
a napsütötte házfalon.

Rózsák nyilnak tövises száron,
sárgák, fehérek, pirosak
és tubarózsák, bódult szüzek,
liliomok, ravasz félszüzek,
hűvös fenyők, szomorufüzek,
ideges, rezgő ezüstnyárfák,
izmos tölgyek várnak ott engem
és nem térek vissza soha.
Vágyva, sirva áldom a kertet.
A kertet, aki őriz engem,
a kertet, aki hazavár!
Ott volna bölcs, csöndbe békülve
nézni, hogy szeretnek a fák,
milyen tiszták az ősi vágyak,
ha egybefonódnak az ágak
s hogy égnek a begóniák!
A kert vágyaim titkos ágya.
Haláltrejtő, mély álmok ágya.
A tudásfának aranyága
ott vár reám.
Ott vár reám ma is, mint régen
és klematiszok karcsún, kéken
kúsznak játékosan, merészen
a napsütötte ház falán.

*

Sz. Csucsa, 1894-mh. Budapest, 1934. Erdélyi földbirtokos családból származik. Svájcban nevelkedik, tizenhat évesen hódította meg az akkor már hírneves Ady Endre szívét. 1914-ben találkoztak először Csucsán, akkortól jelentek meg az első Csinszka-versek Adytól. 1915-ben házasságot kötöttek. Ady halála után Csinszka előbb Babitssal, majd Márffy Ödönnel tartott fenn szerelmi kapcsolatot, illetve házasságot. Közismert múzsa-szerepe mellett egyetlen verseskötetét is nyilván tartják (Csinszka versei, 1931), amit 2000-ben újra kiadnak (Noran Kiadó). Válogatásunk ezen alapszik. Aki elolvassa a kötetet, nem fog csalódni. Minden bizonnyal nem csak Csinszkát, hanem Adyt is jobban megismeri általa.