történt: szétszórtam az estét —
akkor érkezett kérdésre kérdés:
hol volt, hol nem volt
rabló, pandúr, királykisasszony,
visszapörgött óra, mókuskerék és
eljátszott csók vagy harapás?
Egy magnószalagon: bizony-bizony
így lesz meg úgy lesz —
bebizonyosodott: amikor más
idők nyomják eredbe a dózist
elfelejted a pulzus lényegét.
Amit üzenek, ellenség? Őrszem?
Vagy kitaposott cipőbetét?
De lehet, hogy mindenki hasonmás,
egy és ugyanaz, betűk foglalata,
fekete rög — álcázott gyémánthatás —
ott keresd, nyisd meg őt, ahol híre sincs —
ott van a kincs-bilincs — ilyennek szeretnéd
hallani a százezredik dalt,
amelyet már mindenki megunt…
emlékszel? Volt egy mutatványos bódé,
póktestű asszony, tükörlabirintus.
(a bűvész avas szalonnát falt
a sárba épített sátor mögött) —
persze, ott nem ő volt a góré,
hiába csodáltad annyira odabent.
Lúdtoll, tintatartó, itatós, lakmusz.
A lehetőség vagy ezt vagy azt teremt…
savas lesz a holnap, de lehet, hogy bázikus.
Nem számít. Olvastam belőled valamit.
Isten hol ott, hol itt köszön, ha éppen
eléggé lent talál — valami alagsorban.
Ott tükörszoba van. Megrajzoltad. Régen.

2o12. április 25.