„Péter, te el vagy punnyadva” – mondta az egyik barátnőm egyik barátja, mert hát tényleg elpunnyadtam, a több Vilmos megtette hatását, úgy üldögélhettem ott, mint a folyékony halmazállapot maga, beszorítva a kocsma szegeletébe.

A barátnőmtől kapott rágógumit már korábban a fülem mögé nyomtam, egykori kamaszkoromra emlékezve. Aztán még punnyadtabb lettem, teljesen megfeledkeztem róla, és reggel arra ébredtem, valami van a hajamban. Hogy hogyan veheti ki az ember a rágógumit a hajából, azt úgysem érthetik meg mindazok a boldogok, akikkel ilyesmi még nem történt. Leginkább sehogy, de ennek felismerése szörnyű idegességbe és borzasztó fájdalomba kerül.

Mikor mindkettőt meguntam, lementem a szálló recepciósához azzal a rablómesével, hogy egy suhanc a hajamba köpte a rágót az aluljáróban. A recepciós udvariasan úgy tett, mintha elhinné, ollót húzott elő a fiókból és levágta tincseim egy részét a rágcsival együtt.

Félt megsérteni a fejbőrömet, de hát a fejbőröm volt a legkevesebb…

(Forrás: A jódeménység foka)