itt állunk mind megtört xanaxisták
talpunk alól kihúzva a svájc
emlékezünk régi roppanásokra
egy vihartörte tölgy
reggeli aprítására
egy körfűrészre amely beszűrődött
a komor és bús betegszobába
közömbös álmokra
melyekből gyász az ébredés
s talmi közönyük is csak
cseppekre kapszulákra — — —

három vonalat húztam
három gondolatjelet
e központozatlan szabadversbe
józsef attila is
csinált ilyeneket
s a völgy utcai ágyból
házi köntösben
ahogy elindultam
a mobilterjedés miatt
közben lebontott
kártyás telefonfülke felé
elrobogott a sárga villamos
s eszembe jutott
hogy ha attila lennék vagy józsef
talán már elé botorkáltam volna

mégis szép
a völgy utcai emlék
völgy utca 9-11. talán
nektek atlanta ’96

Budapest, 2012. IV. 28.

1. Keszthelyi György:
   2012. április 29. 17:54

   Béla beszámol, naplót ír, életképeket tördel rímbe vagy éppen rímtelenül röppenti őket a szabadba. Elszállnak tőle feledhetetlenül. Prófétához illő kimértség, visszafogottság, belenyugvás… megérintett ez a vers, Béla.