Igen, vannak a kánonok, a rangsorok, a sikerek és van a feledés. Van a napfényes oldala az irodalomnak, és van az árnyék, ahová a többség, eltelvén fölöttük a földi lét, szépen odaáll. Az erdélyi föld is szép számmal nevelt költőket, akik már jó ideje a föld mélyén nyugszanak, s jobbára már csak a nevük maradt fönn, néhány megsárgult verseskötettel. A feledés természetes folyamat. Mint ahogy az emlékezés is. E-irodalmunk, mai költészetünk nem szakíthat a kevésbé dicső előzményekkel sem, jót tehet irodalmi tudatunknak, ha napfényre citálunk időnként egy-egy holt lelket az árnyékos oldalról is. (Cseke Gábor)

Fenti sorokkal új, állandó rovat indult az e-irodalom.ro honlapon, amelyben elsőként a somogyomi születésű Derzsi Sándor életrajzi adatait és néhány jellemző, erdélyi vonatkozású versét ismerhetjük meg. Itt is megidézzük őt két rövid verse erejéig…

DERZSI SÁNDOR

ÉNEK A HAZÁRÓL

Elkergették a hazámból öcsémet
S lám, hozzá menvén mégis haza érek
Hisz azért küldött meghívást az útra
S útravaló pénzt, hogy legyek a múltja

TESTVÉRISÉG

Levelet kaptam az öcsémtől;
Amerikából, hol nagyon
Idegen, mert szülőföldjéről
Elkergették, s a fájdalom
Honává lett, hiszen adózik
Neki pénzzel, s éppen nekem
Küldi havonta: én vagyok itt
Hazája s ő ott kenyerem
Itt meg ostya minden vasárnap
És lelke jó édesanyánknak
Ki által testvérek vagyunk
S az ég által, melynek ölében
Szendergünk, hogy repülőgépen
Ébredhessünk, ha meghalunk.

Még több Derzsi Sándor verset olvashatunk az Erdélyi és csángó költészet c. antológiában