Azon töpreng, hogy mi a gyávaság, ki a gyáva. Az értelmező szótár agyoncsapja két szóval: aki fél, de hát a földrengéstől mindenki fél… Kire mondjuk, hogy gyáva? Általában arra az emberre, aki óvatosságból nem átall másoknak ártani, vagyis a besúgó félékre.

Ül a szorongó a karosszékében. Még fel sem ébredt egészen, még ragad le a szeme. Ültében kinyújtja a lábát. Gyomoridegessége van, vacog; fázós kezét maga alá préseli, hogy kissé átmelegedjen. Ha karnyújtásnyira lenne a pokróc, magára terítené, sőt, maga köré tekerné, ám ahhoz lusta, hogy felkeljen, meg különben is… nyáron pokróc…? Amint két kezét maga alá gyűri, egy kifejezés jut eszébe: Kézai Simon. Szándékosan írtam kifejezést, mert nem a történelmi személyre gondol, csak a KÉZ szó egyik közeli hangtani rokonára; egy pillanatra miden olyan személyt Kézainak érez, aki hasonló, didergős szorongásában a saját kezére ül.

Az eljövendő nap, a mindenkori holnap hideg színű ÉK gyanánt mered feléje.

KÉZA, KÉK AZ ÉK.

Budapest, 2012. V. 6.

1. Somorčík Sz. Rozália:
   2012. május 6. 21:09

   Kedves Béla,
   nem tévedt meg véletlenül a dátumban?
   Vagy ez csak még fog történni.