Esténként.

Nem Simon Bar Kochba (a 2. századi Róma elleni zsidólázadás vezetője) reinkarnációjáról szól e „történet”, nem. A róla elnevezett játékról, amely egy kérdezési stratégiára épül, s amit mindenki ismer. Mi is. Egyetemista korunkban, útban Szeged – ergo a Sárkány – felé, a Boszorkánykonyhában stb. rengeteget játszottuk. A két emlékezetes feladvány: „A világ teremtésének tv-felvétele” (Sz. Z.), „Lúdtalpas kígyó” (G. K.)… De vissza a jelenbe! Minden rosszindulat, hivalkodó pökhendiség nélkül mondom, a Vallon Söröző barkóba-szeánszai nem ilyen magasságokban zajlanak, aminek elsődleges oka a játszók alkoholszintje. A záróra közelsége miatt csak egy kérdés-felelt részletet közlök. Megnyugtató névtelenség ködébe burkolva a játékosokat. (Meg kell jegyeznem, hogy rövid idő alatt a kocsmai folklór része lett!) „Tárgy?” „Igen.” „Tőlünk keletre van?” „Nem.” „Nem?” „Nem.” „Akkor nyugatra?” „Igen.” „Hollandia!” Új versenyző jelentkezik. Érti a dolgát. „Mit kérdezgettek? Úgy könnyű! A válaszaimból persze, hogy megtudjátok, mire gondoltam!”
Záróra. Bar Kochba kitántorog. A többiek követik.

(Folytatjuk)