Csongryon

Avagy bukfencet vet a tudat

Benjamin Katzeff Silberstein ír a Svenska Dagbladetben Tokióban tett útjáról. Találkozott az ottani koreai egyesület egyik vezető képviselőjével illetve ellátogatott az iskolájukba. Hatszázezer koreai él Japánban, ezek közül minden negyedik tagja a Csongryonnak. A szó jelentése: A japáni koreaiak szövetsége. Eddig minden rendben is lenne, minden kisebbségnek, szórványnak vannak szervezetei, ugye, a svédországi magyaroknak is van, a logikai bukfenc az, hogy a szövetséghez tartozó koreaiak Észak-Koreához lojálisak.

Az iskolában a Kim Ir Szen és a Kim Dzsong Il képei függenek a falon, a jelszavak (pl: Szeresd a hazád és nemzeted, légy jó hazafi!) az észak-koreai mintát követi, a tanrend az észak-koreai mintára épül. Dr Shin Kil Ung, a Csongryon történésze pedig úgy fogalmaz, hogy Észak-Korea adta meg számukra az identitásuk.

Katzeff Silberstein három gimnáziumi tanulóval és Dr Shinnel beszélget el, felteszi nekik a rázós kérdéseket: hogy van az, hogy a szabad világban hozzáférnek azokhoz a hírekhez, amelyek azt bizonyítják, hogy az észak-koreai társadalom embertelen, az észak-koreaiak azért éheznek, hogy a rezsim az atombombát előállítsa… A három agymosott fiatal szerint a dél-koreai és a japán média hamis képet fest az országról, a történész szerint atombombára azért van szüksége a fenjáni vezetésnek, mert Dél-Korea és Amerika megtámadná különben.

Nekem úgy tűnik, Dr Shin meg a vezetőség többi tagja visszaél a hatalmával, tagjaikon agymosást végeztek el, elhitették, hogy az igazi Korea az északi állam. S miért? Dr Shin negyvenszer járt Észak-Koreában, négyszer találkozott Kim Dzsong Illal, valószínû nem saját pénzén utazott. Az anyagiak meg hogy őket különös megbecsülés övezi északon, valószínűleg ezzel magyarázható lojalitásuk, esetleg egyéni politikai meggyőződés is közrejátszik. Számomra a különös, hogy azt százötvenezer ember beveszi.

Gergely Tamás
2012. május 19.