Kitérő: Máig nem értem, miért kellett a hegytetőre építeni azt a betonmonstrumot? Mi értelme volt?

Ott fölfogták az esővizet: egy nagy betonfelület a teteje, befelé lejt, és ott összegyűlött az esővíz. Kellett a permetezéshez. Azt hiszem pár évig használták, aztán gépesítettek, traktorral, helikopterrel permeteztek.
Akkor kezdődött egy kis enyhülés politikai és gazdasági értelemben is. Új gazdasági mechanizmus. A Kaiser Laci volt a vállalatnál a könyvelésen belső ellenőr, és ő elkerült Bogádmindszentre az állami gazdaságba főkönyvelőnek. És ő hívott engem oda hentesnek. Ott nem törődtek azzal, hogy ki vagyok, rendesen kell dolgozni, és alászolgája. A fizetésem akkor 1800 forint volt. Egy csepeli munkásszármazású, munkásőr is volt, Kovács Gábornak hívták, nagyon magas, vékony ember volt. Ott valamit csinált, aztán kitették ide igazgatónak. Isten látja a lelkemet, rendes ember volt, sokat köszönhetek neki.

A rendőri felügyelet mikor szűnt meg?

Három évig mentem minden hónap elején.

Ez priusznak számított?

A priuszom 89-ig megvolt, mindaddig, amíg meg nem kaptam a mentesítést. Majdnem a rendszerváltásig. Se erkölcsi bizonyítványt, se útlevelet nem kaptam. Azután megkaptam a kiemelt nyugdíjat – és azon kívül semmit. De nem hagyom annyiban! Szerintem közönséges bűncselekmény volt az, hogy elkobozták a vagyont. A Btk. 114. pontjába ütköző bűncselekmény.

Vannak mások is érintve ilyen módon…

Én nem kezdeményezek. Majd csak lesz belőle valami. Lehet, hogy megérem, lehet, hogy nem.

Még arra emlékszem, hogy még a hetvenes években, akkor voltam katona, október 23-a előtt összetartás volt, meg kiképzés tömegoszlatásból. Megerősítették a rendőrséget – mintha félt, tartott volna a Kádár-rendszer az 56-osoktól.

Már düledezőben volt a kommunizmus. Rajtam nem volt nyomás, legalábbis, én nem éreztem. Az a gulyáskommunizmus bevált, nem kellett félniük a néptől.

De a rehabilitációig eltelt 33-34 év. Egy emberöltő.

Ahogy mondod! Ki fogja nekem azokat az éveket visszaadni? És a kivégzetteket föltámasztják?! Most hallottam, hogy a kivégzettek után 400 000 forintot adnak a hozzátartozóknak, leszármazottaknak. Röhej! Ennyit ér az emberélet!

Beszéljünk még 88-89-ről. Elindult az 56-os szövetség, föltámadt a Kisgazdapárt, újratemetés…

Az újratemetés után lehetett érezni, hogy megváltozott minden. Jól föllélegeztünk, és vártuk, hogy valami történni fog.

Pozsgai Imre jóval előbb kimondta: 56 népfölkelés volt… zajlott a vita a kérdés körül.

Akkor még a kommunisták (ki is volt akkor a vezetőjük? A Kádárt már félreállították… – Grósz Károly – Igen, a Grósz.) Nagyon nem akarták elismerni, csak érezték, hogy valamit csinálni kell. A Németh-kormány idején történtek a változások.

Akkor a „közös” múltról kérdezek. Mi itt Siklóson 88-ban megcsináltuk az MDF-et, (88-ban? – Bizony!) És utána jelentette be Grósz Károly, hogy fehérterror lesz itt, meg ilyenek. Erre biztos emlékszel. Akkor még nem volt a Kisgazdapárt, és megjelentek a köreinkben olyan idősebb emberek, akik egykor a Kisgazdapártban politizáltak, és természetesen 56-ban is ott voltak a sűrűjében. Szóval, ők folyton óvatoskodtak, mondták, gyerekek, ti nem ismeritek a kommunistákat, ennek nem lesz jó vége. Ti nem tudjátok, minket a családunkból vittek el megbilincselve. .. Vigyázzatok! Valami olyanfajta félelem és óvatosság volt bennük, amit mi nem értettünk.

Belénkverték.

*

Utójáték

Mondtad, hogy Vácott a konyhán voltál. Elég sokan megírták, hogy volt ott egy éhségsztrájk.

Igen. De akkor én már nem voltam ott. Azt azért tudom, hogyan volt. Éppen ezért volt, tudod? Az első amnesztia hatéves volt, a hat évet meg nem haladó ítéleteknek a felét ha valaki leülte, az amnesztiával 60-ban szabadult. Vácott akkor körülbelül 1800-an lehettünk. De ez nagyidős ház volt, itt az öt éven felüliek voltunk. Kijött ez a rendelet, azonnal végre kellett hajtani, 126-an jöttünk el akkor Vácról. Mi eljöttünk, és ők, akik ott maradtak… nagyidősök, életfogytosok meg tizenöt évesek. És ebből lett a balhé, hogy ők nem kaptak semmit. Ebből lett az éhségsztrájk. Utána az egész társaságot szétdobták, szanaszéjjel.

Hogy jutottak el hozzád információk, ha te már kinn voltál?

Amikor én hazajöttem, április elsején, rá két-három hétre jön az én főnököm. Vácról ide, egy főhadnagy. A menyasszonyának az volt a kikötése, csak akkor megy hozzá, ha bebizonyítja, hogy ő rendes ember. Érted? Idehozta a menyasszonyát! Itt ült azon a helyen, ahol most te ülsz. És nekem, a börtöntölteléknek kellett bizonyítanom azt, hogy ő rendes volt a rabokkal szemben. Valóban rendes ember volt. Tudod, hogy van a börtönben. Az élelmezés a minden. Ő nagyon lelkiismeretes volt. Ő mondta el, hogy milyen balhé volt nem sokkal azután, hogy én eljöttem.

Rendszerváltás

Mértékadó vélemények szerint a Kádár-rezsim azért lehetett sikeres, mert – a politikai célokat leszámítva – megvalósította mindazt, amit 56-ban az emberek el akartak érni. A nagy többséget békén hagyta, a dolgozni, gyarapodni vágyókat engedte iparkodni.
A rendszerváltás – nem véletlen – legitimációjának legnagyobb részét 56 történéseiből nyerte. Onnan folytatjuk, ahol akkor abbamaradt. Csak egy kicsit zavaró, hogy szép számmal élnek még azok közül, akik akkor a barikád egyik vagy másik oldalán lőttek, véreztek, elbuktak, megdicsőültek. Oly rövid volt az a két hét (se), hogy nem került sor a világnézeti, ideológiai kérdések tisztázására, ideáltipikus megközelítésben: némelyek a Horthy-korszakot akarták föltámasztani, mások egy emberarcú szocializmus alapjait vélték akkor lerakni. Idővel összevesztek volna, s ezeknek a ki nem tárgyalt ellentéteknek a föltámadása a sok vita meg személyeskedés az 56-osok között. Belezavar még a képbe a rendszerváltás után kialakult politikai pártrendszer, egyik és másik oldalhoz is csatlakoztak egykori 56-osok, és aktuálisan igazodtak az új irányvonalhoz.
A felemásan sikerült kárpótlási folyamat erkölcsi célja magasztos, bár az elvek is torzultak a parlamenti viták során, visszaállította elvben a magántulajdon sérthetetlenségét, végeredménye tényszerűen: néhány ügyeskedő szépen megszedte belőle magát, az államosítások, kitelepítések, internálások elszenvedői pedig úgy érzik, aprópénzzel kifizették őket.

Az idő

közhelyesen begyógyítja a sebeket, a régi vitákat békévé oldja az emlékezés, a túlélők bántalmait elfödi az aktuális. Mégis szükség van arra, hogy felidézzük a régi eseményeket, mérlegeljük a tanulságokat, értelmezzük a múltat, mert a végtelen történet időnként ismétli önmagát. Ha nem is szó szerint, de vannak újra és konokon, fájón visszatérő motívumok.
Ha akad egy-két értő olvasó, aki életrajz és kommentár egymásra felelő soraiból ki tud olvasni a maga számára valami tanulságot, akár az átélő vagy a kommentáló szándékai ellenére, az igazolja munkánkat. Én a szöveggel bajmolódás közben, a történet és a lényeg összefüggéseit kutatva, azt hiszem, közelebb jutottam a sokféle megközelítés között a megérthető másik emberhez.

Az őszi nap sugarai bevilágítanak az ablakon, A kismagnó kattanva megáll. Lenne még ezer feltehető kérdés, volna még mondanivaló is, de érezzük mindketten, ennek a beszélgetésnek a végére értünk. Még politizálunk kicsit műsoron kívül, aztán elkísér a kapuig.

(Vége)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ