Nem felel…

Ahová készültem, már nem jutok el.
Minek a tervek, a kérdés?
Az árnyék nem felel.

Fránya hiúság, esendő gyarlóság.
Fogadd el, hogy elfogadjanak.
Ahogy, amint vagy.

Fránya tudat: beszélni kell, jelet hagyni,
többet, mint a sírkő súlya, többet, mint
lepkék könnyű sóhaja.

Beledöglöm, ha nem írok, ha nem szólok.
A többi? A többi annyi csak, mint nehezék az
egyetlen ponton lebegő esetlen léghajón.

…eső és könnyek helyett
Bernáth/Y Sándor emlékének

Álltunk, ültünk, mint bárki a szigeten,
én először és utoljára minden előtt,
minden után; újságpapírt sodort a
nyári szél, a tér lassan kiürült,
fülemben zengett még a dallam: a
dúdolhatatlan K-dúr.
Jó, hogy csak
hallom, ha értenék hozzá, kétkedve
fogadnám: ilyen nincs, nem lehet, csak
tényeket idéz fül s emlékezet,
s jön a hír egy tábla ormán: se
zenész, se akkord, se szakáll.
Csupasz
múltam és árnyam a ház végében,
hol a madár se jár, hol nem szól a
szerelem kifakult dala édesen,
vagy keserűen, ahol csak Sándor
furcsa lelke hál.

Töredék

Lehunyt szemmel nézek vissza,
elég a belső látás.

[Jelenés]

Papucsok avar
mélyén így kora télen
mit jelentenek?