Demény Péter: Köszönjük nektek, Viktorkák!
Magyarország és Románia kormányai egymásra találtak. Veszélyes és vidékies játékot űzve, mindketten a nacionalista kártyára tettek s tesznek továbbra is. Nyirő József újratemetése révén (aki, csak úgy mellesleg, sosem volt költő, bár a román sajtó nagy része annak nevezi) most úgy tűnik, hogy az Orbán kormány „kezdte”, de vajon miért buzgólkodott annyira a Ponta kormány a marosvásárhelyi orvosi magyar vonaláról szóló kormányhatározat eltörlésével?
Bárhogy is vesszük, a „ki kezdte” gyermeteg kérdés. Tény, hogy egyik kormányban sem volt annyi józanság, hogy belássa: bármennyire is jól jön a nacionalisták szavazata, ezek a mély-magyar, illetve mély-román intézkedések csak arra jók, hogy feltüzeljék az érzelmeket, és újra lázba hozzák az ostobákat, akik, mint tudjuk, mindig résen vannak.
Az ostobaság nem alszik, mint ahogy a cinikus pragmatizmus sem. Ahelyett, hogy tárgyalnánk egymással, hogy arról beszéljünk, amiről volna is mit, hogy az intelligencia gyógyszerét használjuk a sztereotípiákkal és az előítéletekkel szemben, mi fejest ugrunk az ostobaság – nem is medencéjébe: tengerébe!
Köszönjük, Orbán úr! Köszönjük, Ponta úr! Köszönjük, Viktorkák!
Vă mulţumim, Viktoraşi!
Guvernele Ungariei şi României s-au găsit unul pe celălalt. Ambele au mizat şi mizează în continuare pe cartea naţionalismului, jucând un joc periculos şi provincial. Sigur, datorită reînhumării lui József Nyirő (care, în treacăt fie spus, n-a fost niciodată poet) acum se pare că guvernul Orbán „a început”, dar de ce s-a grăbit într-atât guvernul Ponta cu abrogarea Hotărârii de Guvern referitoare la linia maghiară a UMF?
Oricum, cine a început este totuşi o întrebare infantilă. Fapt e că nici unul dintre guverne nu a avut luciditatea să înţeleagă că oricât de util ar fi votul naţionaliştilor, măsurile astea adânc-ungureşti, respectiv adânc-româneşti nu fac decât să încingă spiritele şi să-i aţâţe din nou pe proşti care, desigur, nu dorm niciodată.
Prostia nu doarme, aşa cum nu doarme nici pragmatismul cinic. În loc să ne vorbim între noi, să discutăm ce avem de discutat, să ne tratăm cu inteligenţă împotriva stereotipiilor şi prejudecăţilor, noi sărim în bazinul (oceanul!!!) inepţiei.
Mulţumim, domnule Orbán! Mulţumim, domnule Ponta! Mulţumim, Viktoraşi!
*
Demény Péter blogjának e bejegyzése eredetileg román nyelven íródott; megtörténik néha, úgy jön számára az ihlet, hogy azon a nyelven fejezze ki magát. A szöveg maga egyként szól románhoz-magyarhoz, s azokhoz is, akik csak egyik vagy a másik nyelvet beszélik. Ezért, utólagos engedelmével, akárcsak korábban tettem románul írt versei esetében, magyarítva mindkét szöveg hatósugarát megsokszorozom. (Cseke Gábor)
Pusztai Péter rajza
2012. június 6. 09:07
Mondtam neked, Péter: háború lesz. (2001, Mamaia kávéház)
2012. június 6. 11:01
Szerintem egy irodalmi és fotóművészeti lap nem szereti a napilapízű írásokat.
2012. június 6. 11:22
János, ez egy blogbeírás, D.P. blogjából átvesszük – engedélyével – az időszerű bejegyzéseket. Ez éppen ilyen. Volt s lesz más is.
2012. június 6. 18:02
Szeretem Demény Péter írásait. Azért szeretem, mert Demény Péter tud írni.(Erről már elmondtam a véleményemet!) De azt nem tartom illendőnek, hogy Demény Péter ezen a
helyen viktorkázzék. Miért? Kizárólag azért, mert a Káfé így határozta meg arculatát: „Célunk ugyanaz: olyan szövegeket írni, egyedi műveket létrehozni, amelyeknek alkotása, publikálása örömet okoz és elgondolkoztat.”
Különösképpen a Hungarian Human Rights Foundation védőszárnyai alatt nem elegáns napilap-zizegésű politikával foglalkozni! Mert ez a műfaj nem okoz örömet, csak azoknak, akik politikából élnek, vagy villogni szeretnek valamelyik párt oldalán. A szerkesztők elgondolkozhatnának ezen. Demény Péternek pedig van saját alkotói blogja, nem is akármilyen! A Jódeménység foka kedvenc olvasmányom.
A szerkesztő helyében arra kértem volna Demény Pétert, engedje meg, hogy a viktorkázós írását ne tegyük be a Káféba, mert nem illik annak arculatába.
Kényelmesebbek kedvéért: ha egy lap már a legelején meghírdeti, hogy A cementgyártás technológiája, akkor ne írjanak abba a lapba a selyemhernyók szokásairól. Még véletlenül se, mondván, hogy majd lesz ott más is…
De van kézenfekvőbb megoldás: célját, arculatát fogalmazza meg másképp a Káfé. Jelentse be, hogy ezen a helyen Időszerű bejegyzések olvashatók. És közöljön időszerű bejegyzéseket. Hogy azok okozzanak örömet az olvasónak és gondolkoztassa el őket…
Jól tudom, nem felejtettem el, hogy a mostanihoz hasonló kifogásaim miatt egyszer már lemondtam arról, hogy ezen a „felületen” jelen legyek „szövegeimmel”. Nézzétek el nekem, hogy most mégis bele kontárkodom elképzeléseitekbe. Csak azért duzzogok, hogy megvédjem Komán Jánost. Ezen felül pedig azért nézzétek el nekem, mert amikor a Káfé nem politizál, nem közöl hányaveti, szellemeskedő, értelmetlen semmiségeket, akkor kifejezetten jó lap. Egy jó laphoz pedig az olvasó féltőn ragaszkodik.
2012. június 6. 18:12
Ki támadta itt Komán Jánost? Ha ezt valaki megmagyarázná…
2012. június 6. 19:05
Itt senki nem támadta Komán Jánost. Csupán megnyugtatta. Hogy legyen nyugodt. Mert megjegyezte, „Szerintem egy irodalmi és fotóművészeti lap nem szereti a napilapízű írásokat.”
Valószínűnek tartom, azért jegyezte meg, mert ő sem szereti a napilapízű írásokat. Most már nyugodjék meg Komán János. És szeresse.
Nem támadta itt őt senki. Csak megtámasztottad az ő véleményét a te véleményeddel. Hogy meg ne tántorodjék. Én pedig ezt a megnyugtatást és megtámasztást vettem észre, s tettem szóvá. Védelmezése gyanánt.
Tévedtem. Rosszul fejeztem ki magam. Vagy Komán János fejezte ki rosszul magát. Azt kellett volna írnia, hogy szerinte egy irodalmi és fotóművészeti lap nem szereti a napilapízű írásokat. De ő imádja.
A kérdés nem az, hogy itt valaki meg van-e támadva, vagy nincs. A kérdés a napilapízű írások jelenléte a lapban.
2012. június 6. 19:39
És ha nincs senki megtámadva, akkor engem ki véd meg? Ki támogat meg? Ki támogat haza, ha közben eltévelyedek? Jelentkezőket várok…
2012. június 6. 19:54
Most is azzal foglalkozom, hogy megtámogassalak.Mert úgy látom, szívesen tántorogsz a politika irányába. És nem az úti göbbenőket kerülöd el, hanem a választ. Arra, hogy kellenek-e napilapízű írások a lapba, ha nem azt ígértünk? Ez a kérdés.
2012. június 6. 21:30
Akkor a következő kérdés: Demény Pétert ki támogatja meg? Én értem, hogy szereted a blogbejegyzéseit, s ez nagyon szép cselekedet. Szeressed tovább is. Ez is bejegyzés volt. Pont olyan okos, szellemes, jól megírt, akár a többi. Vagy talán mégsem? Tessék jobban kifejteni… Mi a gond vele? Talán nem igaz? Rossz a fogalmazás? A helyesírás? Hiányzik a műgond? Túl hosszú? Túl rövid? Nem ért vele egyet valaki? Más a szellemi elkötelezettsége? Arról beszéljen, ne a napilapos ízről. Azt könnyű rámondani valamire. Egy napilapba amúgy is minden belefér. Az irodalom is. A napilapízű. Meg az eperízű. Meg a tetszőleges ízű.
2012. június 7. 07:59
Gáborom, a logika nem valami különleges tudomány. Az egyszerű juhász sorra engedi be juhait a karámba. Az első után nem szedi elő a hatodikat, a huszadikat. Csak a másodikat, miután az első már bent van, hogy a bejáratnál össze ne szoruljanak.
Föltettem egy kérdést. Erre nem válaszoltál. Inkább föltettél egy másik kérdést. (Hogy Demény Pétert ki támogatja meg.)
De ha neked nem tetszik az egyszerű juhász logikája, mondok mást: a leggyöngébb sakkozó is tudja, egyszer meg kell lépni egy lépést, s csak azután a másodikat.
Amikor te voltál soron, nem lépted meg azt, amit előír a játák szabálya, fölkaptál az asztalról egy lecserélt futót, s azt tetted a táblára. (Ez volt a Demény futója, mert azt már megtárgyaltuk!)
Ha ez a példa sem tetszik neked, mondok mást: bizonyára kapáltál már kukoricát. Vagy ha nem, akkor láthattad, hogyan kapálják a kikoricát: mennek a kapával tőről tőre, sorjában. Olyan nincs, hogy kihagyunk egy szálat, kettőt, s járjuk a sorokat összevissza, úgy teszünk, mintha kapálnánk.
Föltettem egy kérdést. Erre nem válaszoltál. Inkább föltettél egy másik kérdést. (Hogy Demény Pétert ki támogatja meg.) Ez nem más, mint az a bizonyos összevissza-járás.
Tulajdonképpen most nem is neked hozom fel ezeket az egyszerű példákat. Mert jól tudom, te is jól tudod, miről van szó: nem szeretem a politikát. De úgy látszik, te szereted a politikát, s annak módszereit is szereted: kitérsz a kérdés elől!
Megfigyeltem, ha egy politikusnak föltesznek egy kérdést, nem válaszol rá. Legtöbbször azt mondja, válasszuk ketté a kérdést. És úgy ketté választja, hogy végül egyik felére sem válaszol.
Demény. Azt mondod, fejtsem ki jobban, mi a gondom az ő írásával. Azt mondom, az égvilágon semmi. Jó írás. Politikai írás. Ki is ragadok belőle egy részt, -majdnem találomra,- mert ehhez a mi, mostani szóváltásunkra jellemző:…”Ahelyett, hogy tárgyalnánk egymással, hogy arról beszéljünk, amiről volna is mit…”
De mi nem tárgyalunk egymással, hanem vagdalkozunk, megkerülve a kérdést, erre-arra szökdécselve, mint a megriadt sáska.
2012. június 7. 09:07
Köszönöm, most már minden kérdésemre választ kaptam. Én pedig kitérek a válasz elől, mert üres a malom, csak a semmit őröljük. Vállalom a sáskaságot is ez esetben.
2012. június 7. 10:00
Üzenem az üres malomból: én kérdeztem, s te vártál választ.
2012. június 8. 09:27
Két napig – igazoltan – távol voltam, ezért Cseke Gabinak kellett egyedül képviselnie a a szerkesztõséget, elnézést. Szeretnék elõször is figyelmeztetni arra, hogy a Café Stockholm, amelyikbõl a Káfé kinõtt, majd Káfé Fõnix-szé föltámadott lap egyenesen „nem-irodalmi” lap volt. A Káfé pedig rendszeresen közölt társadalmi témájú cikkeket, lásd Ambrus Attila vezércikkeit, Bogdán Tibornak a romániai társadalmat elemzõ tanulmányait. Még korábban pedig egész sorozat futott Perforál címmel, azok kétharmada politikai tárgyú, színezetû volt, ha valaki nem emlékezne rájuk: a volt jugoszláviai helyzettel foglalkoztak, nyílt levelet fogalmaztunk az akkori magyar miniszterelnökhöz Európa-himnusz ügyben, Esterházy Pétert kértük, hogy nézzen szembe a ténnyel, hogy a magyar társadalom sosem tudta feldolgozni a náci barbárság áldozatául esett zsidó és cigány magyarok tragédiáját. A Káfé Fõnixben magam is több jegyzetet közöltem a mai urak, személy szerint Orbán Viktor tévedéseirõl. Összefoglalva: minden olyan relatív, az is, hogy mi egy irodalmi lap feladata, továbbá a gyakorlat is ellentmond annak, hogy politikai jellegû írásokat ne közöljünk.
Arról nem is beszélve, hogy egy írónak nyitottnak kell lenni a napi társadalmi kérdések iránt, én egyenesen elvárom, hogy az legyen. Nem pártpolitikára és nem pártpropagandára gondolok, nyilván. A Káfé szerkesztõjeként elvárom azt is, hogy felismerje azokat a tendnciákat, amelyek hamis politizáláshoz vezetnek, amelyek nem a köz, hanem egy csoport érdekében történnek. Amelyek az ország érdeke helyett a saját érdekeket képviselik. Hogy melyik író – vérmérsékletétõl, írói eszközeitõl függõen – mikor mit ír, az rá tartozik, a szerkesztõ dolga, hogy válogasson, szûrjön. Örvendek, hogy Cseke Gabinak köszönhetõen ez a Demény-szöveg is bekerült a Káféba, és nem is értem, hogy mirõl folyik itt a vita…