Egy fénykép

Ezerkilencszáznegyvennégy nyarán készült a vadszőlővel befuttatott parasztporta boltos tornáca előtt, a huszonötéves fiatalasszony pár hónapos csecsemővel ölében ül egy thonet széken, mellettük a harminchárom éves férj áll. Család. Nem fényképezkedős fajták, esküvői fotójuk, pedig igencsak elterjedt szokás ebben az időben, nincs. A háború és a front közeledik, lehetne az egyik magyarázata a megörökítés pillanatának, talán ott van az okok között, de biztosabban érzem, hogy a csúcson vannak, célbaértek, minden beteljesedett. Azt örökítik meg.
Ha megkérdezik őket, pógárnak mondják magukat, bizonyára így is írnák le. Egy baranyai sváb faluban, Vokányban (ők Vákánnak mondják) készült a felvétel, a lakosság száz százalékban németajkú, s a házaspáré a település legnagyobb, legforgalmasabb, legjobban menő vegyesboltja. A jegyzőékkel, tanítóékkal, pappal tartoznak egy társaságba, a falu legelőkelőbb, úri rétegébe számítanak. Virilisták, ami annyit tesz, hogy a befizetett adók összege alapján készült listán a helységben az első hely az övék. Ekkoriban ez dicsőség. Van rádiójuk, jégszekrényük, motorkerékpárjuk, s zongora áll az egyik szobában, azt vették legutoljára, a kislány megszületése után.
A gyermek a házasság kilencedik évében született. Tizenhat éves volt a leány férjhezmenetele pillanatában, a fiú huszonnégy. Eltelt nyolc év a házasságból remény nélkül. Szokás szerint ebben az életkorban házasodtak akkortájt falun, bár a fiatalasszony nagyon vékony és talán fejletlen volt. A klinikák, orvosok annyit elértek, hogy kicsit fölhizlalták, de a gyermekáldás csak nem érkezett. A rokonság és a falu földolgozta a ritka, furcsa helyzetet, talán ők is beletörődtek. Még egy dokumentum megmaradt egy-két évvel korábbról: végrendelkeznek közjegyző előtt egymás javára. Háborús évek járnak, a férfit elvihetik katonának, az asszony mindenféle kúrákra kórházba vonul időnként, bármelyiket érheti valami, a kétoldali rokonság fantáziáját megmozgatja a vagyon, a juss lehetősége. Erre válasz a közös végrendelet. Meg a gyermektelenségre. Az emberpárt összekovácsolta a közös siker és a közös kudarc.
A sváb falvakban szigorúan két gyermek a családi norma. A gyermekhalál itt is időnként áthúzza a számításokat, a fiatalasszonynak egy, a fiatalembernek két bátyja halt meg, mind tízéves koruk körül, diftériában. Mindketten második gyermekek, ha az elhalt testvéreket nem számoljuk. Az évszázados rend szerint az első gyermek mihelyt házasuló korba ér, átveszi az irányítást, s a gazdaság a következő években, évtizedekben megtermeli a második gyermek taníttatását vagy saját portáját, földjét. Az egykézés túl nagy rizikó, de a születésszabályozás működik, csodálatosan megnyílnak a méhek, amikor az ideális kettőről egyre csökken a gyermekszám. A leány a szomszéd faluból származik, az iskolában sikeres és jó tanuló, a falu első gazdájának már tizenkét éves korában kérők elutasításával kell bajlódnia. A leány előtt a tanulás a nagy álom: tanító- vagy postáskisasszonnyá válni. Nincs hozzá példa, minta a faluban. Nincs is német nyelvű középiskola a közelben, magyarul annyit tud, amennyit a nemzet által ideküldött tanító beletölt a fejekbe. Kelengyét varrnak, stafírungot készítenek, bútort vásárolnak, a föltörekvés vágyából egyetlen dacos akarat marad, márpedig paraszthoz nem megy feleségül. Kijárja az ismétlőket, és vár.
Az öreg szülők kései kisfia szinte nagyszülő korukban érkezik. A tizennégy-tizenöt évvel idősebb nővér hamarosan férjhez megy, s az unokák és a kései jövevény között alig van pár év korkülönbség, együtt nőnek fel. Az eszes, talpraesett fiúcskát Siklósra, a magyar gyerekek közé járatják iskolába. Nagyok a célok, a sváb anyanyelvű gyermek rosszul beszél magyarul, a helyesírást élete végéig nem tanulja meg, de az osztály kedvence, bohóca lesz a hátrányos helyzet kiaknázásával. Ha nevetnek kiejtésén, furcsa szófűzésein, akkor gyárt még ilyeneket a többiek szórakoztatására. Polgáriba is beíratják, két évet tud elvégezni. Lehet, hogy kudarcként élték meg, de volt hozadéka a magasba nézésnek: hibátlanul, akcentus nélkül megtanult magyarul. Üvegesinasnak adták, onnan két hét után megszökött. Aztán megpróbálkoztak a boltos szakmával, ott megragadt. Előbb inas, aztán segéd, majd első segéd. Megtanulta a zsidó kereskedők összes trükkjét, elleste a fortélyokat. Húszévesen önálló fűszer-csemege boltot nyitott Siklóson, éppen a gazdasági világválság éveiben, s mint sok ezer vállalkozó, kisegzisztencia, ő is tönkrement, kis tőkéje elúszott. Első segédnek lenni biztos egzisztencia, jó fizetés, majdnem családtag státus a hol siklósi, hol villányi kereskedő zsidó családoknál, de mégsem önállóság. Keresi a lehetőséget, honnan lehetne tőkét szerezni egy saját vállalkozás, kisbolt elindításához.
Akár érdekházasságnak is tekinthetjük egymásra találásukat. Egyiknek szüksége van a várhatóan jelentős hozományra, a másikért végre jelentkezett valaki, aki nem a paraszti életformát kínálja a jövendő közös évekre. A szülők megpártolták a fiatalok kezdeményezését, és részletesen megtárgyalták, hogy a két parasztgazdaság mivel járul hozzá az induláshoz, s milyen kötelezettségeket vállalnak a további évekre. Két az akkoriban átlagosnál jóval módosabb család elindított egy harmadikat, minden az ősi, szokásszerű forgatókönyv szerint történt. Mivel a faluban nem volt olyan nagy ház, amelyben az egész vendégsereg elfért volna, ezért, nagy lakodalom volt, három háznál folyt a vígasság, szépen elkülönült a két rokonság, a harmadik házban a helyi előkelőségek mulattak. A nászajándékok közül egy falióra maradt meg, az unokaöcstől kapta a nagybácsi, akivel testvérekként nőttek fel.
Az indulás nem volt könnyű. A falu közepén házat béreltek, amely alkalmas volt bolt nyitására is. A hozomány azonban kevesebb, mint amire számítottak. A pénz igencsak szűkivel volt akkoriban, a paraszti életforma megtermelte az adót meg a saját szükségleteket, a folyamatból kivonható pénz alig-alig csorgott. A két családi gazdaság küszködött a saját fönnmaradásával, hatalmas alkuk, csatározások után terményben, élelemben, borban, jószágban adták ki a részt, mikor melyiknek volt a legrosszabb a piaca. Egyforma volt a két rokonság, saját érdekekkel, s mindkét helyen ottmaradtak az öregek, egyelőre munkaerő, később gond, ezzel is érveket lehet kaparni a magunk igazsága mellé. A szülők kontraktusa a fiatalabb generáció érdekei között átformálódott, s a testvéri kapcsolatok bomlásához vezetett. Első lecke: csak magukra számíthatnak. A kis bolt azonban elindult. Rájöttek, vagy ráéreztek, hogy a sváb kereskedő egyedi jelenség, ritkaság. A bolt mellett vásároztak, búcsúkba jártak, és hangos sváb szóval kínálták az árut. A falu is szívesebben vásárolt a maga fajtájánál, s kölcsönökből, hitelekből, adósságból építkezve, egyik lyukat a másikkal betömve, idegölő bizonytalanságok közepette pár év alatt talpra álltak. És azóta nem kérnek a járandóságból, bármelyik pillanatban megvehetnék a két gazdaságot mindenestül. Telik orvosra, szanatóriumra, budapesti színházlátogatásra, gyógyfürdőre. Fiatalok, szeretik egymást, s lemondtak évek alatt arról, hogy gyermekekben folytassák önmagukat. Együtt tudnak maradni. És váratlanul, amikor már senki nem számít rá, áldottá válik az asszony, gyermekük születik. Itt volt közös életük legsikeresebb pillanata. Egy fénykép őrzi.

1. Gergely Tamás:
   2012. június 11. 14:35

   Rendkívül izgalmas!