Dr. Koncz Enikő szemész szakorvosnak

Ígérem, este (amennyiben felhőtlen lesz az ég) megkapja viszonylagos aktualitását a cím. Viszonylagos, mert az írás ötlete május elején született, s a májust jobbára félhomályban láttam, mígnem 23-án megműtötték a jobb szememet, és legfőképp azért, mert csak ma, június 12-én vettem a bátorságot, hogy „félvakon” – hiszen a bal szemem operációjára várnom kell, ami igencsak lelassítja egyébként sem gyors tevékenységemet – újra a billentyűzetet silabizáljam. A május elején, a kapott blokkcédulákra írott jegyzeteim így állnak össze. „Csakis a látványra koncentráljunk, zárjuk ki a zajokat, látómezőnkből a fal mellett ülő árnyékát, sőt a képbe beavatkozó orrunk, orrnyergünk, szemöldökünk, – s ha van – ősz bajuszunk takarását. Nézzük és lássuk meg a szépet ebben a IV. osztályba kategorizált édesbús kocsmában. Nézzük a már korábban leírt, derékszögű pult rövidebb befogójának tőlünk távolabb lévő végébe elhelyezett, korsóra emlékeztető, öblös poharat, amelynek füle a zárt tér belsejének fordul, s amely hozzávetőlegesen háromnegyedig van vízzel. Tudom, a szem nem így működik! Azonnal a nyolc szál, hosszabbra-rövidebbre metszett, megnyílt, a piros különböző árnyalatában pompázó tulipánra, a kis csokor gyöngyvirágra, az egy-két lila orgonára, azok illatára, s hozzájuk tartozó levelek zöldjére kellett volna rávezetnem mások (pl. az önök) figyelmét! A tavaszra! (Találó cím lenne a Tavasz a Vallonban.) Ez a látvány csupán a nyitány volt, nyitánya annak, amit rohamosan romló szemmel tapasztaltam, hogy egy-két nap múlva asztalokra tett vázákban virágok virultak. Nagy részüket (pl. a szarkalábakat) a vendégek hozták. (Bár nem voltak s nincsenek, a „muskátlis ablakokról” máskor beszélek. Talán.) Mára helyre állt a módosított rend. Módosított, mert a rövidebb befogó végében egy kis ventilátor három propellere forog zümmögve, és már csak egy, a pult melletti, falhoz tett asztalon darvadozik néhány kókadt virág. Meleg van.”

2012. június 19.