Ezek az olaszok mégiscsak megleptek engem, s mire való a foci, ha nem erre? Mert nemcsak catenaccio volt itt, hanem fantázia is – Balotelli egy olyan gólt lőtt, amilyent Cristiano Ronaldo tegnapelőtt kihagyott. És az a Montolivo, akiről az általam továbbra is vigyázzállásban emlegetett Gundel Takács Gábor még e gól után sem mondott semmi jót, akkora, nem is, AKKORA passzt adott, hogy az egyszerűen elképesztően zseniális.

És mire való a foci, ha nem arra, hogy egy játékos, akiről addig az a legérdekesebb tudnivaló, hogy kék a szeme, mert az anyja német, hirtelen villanjon egyet?!

Mire való a foci, ha nem arra, hogy örüljünk ebben a válságos életben?!

(Forrás: A jódeménység foka)

1. Petrozsényi Nagy Pál:
   2012. június 30. 15:37

   Hát örüljünk! Én benne vagyok. Sajnos ugyanazért, amiért mi örülünk, mások sírnak. Kérdés… No comment.

2. Demény Péter:
   2012. július 7. 16:37

   Igen, de mindig van valaki, aki örül, és aki tegnap sírt, ma még örülhet. Remélem, ez már kövérebb vigasz. :)

3. Cseke Gábor:
   2012. július 7. 17:17

   Öröm és bánat forgandó. Igazad van Péter: jobban esik az öröm a bánat után. És bánat közben is gondolj arra, aminek valamikor örültél…