Azok voltak a legszebb évek,
amikor ferde szemmel néztek
a hivatalok cselédei –
őket most is a fene eszi –
mert együtt éltünk, együtt háltunk,
míg a szerelem volt a várunk;
na és a buzgó keresztények,
közülük is inkább a vének –
míg csámcsogó pletykákat szőttek –
kikerültek vagy nem köszöntek.
Akkor én is – ifjú koromban –
bent jártam a paradicsomban,
visszamennék, de nem fogadnak,
odaadták egy fiatalnak
azt a helyet, mit nem cserélnek,
mert élete van minden évnek.

Ezt üzenem tanácsként végül:
félre a hamis fegyelemmel,
szeressetek szép szerelemmel
törvények és esküszó nélkül!

Maroshévíz, 2008-03-22