Napfoltok

napfoltok a száraz homokon
lennél sziget ég és föld között?
feletted soha senki se őrködött
összefutó redôk a homlokon

elhagyhatnád örökölt kétkedésed
napfoltosan lézengsz majd a parton
hát napernyőt föléd senki se tartson?
csak önmagadat le ne késsed

napfolt leszel elhagyott partokon
homokszemcsék közé búvó
lábnyomoknak utat mutató
ha rád találnak túl a halmokon

Portré

gyöngyökből
illesztem
össze arcod
de minduntalan
szertegurulnak

A teremtés menekültjei

lombtalan parton állnak
arccal a lebukó nap felé
eltékozolt otthonukra
emlékezteti őket a menekülő
folyó s az elrepült madarak
hiánya leplét borítja rájuk
az ereszkedő alkony eltakarja
pőreségük dühös angyalok
harsonáznak a hold nélküli éjben

(Szabad szombat-antológia * Forrás: RMSZ, Szabad szombat, 1998/37. sz.)