Fábri Sándor versei
Három deci
1.
Ébredj, haver! Befagy a víz
a pocsolyában,
s úgy nézünk ki majd, mint bokák
a kocsonyában!
2.
Mint a Buddha
hasán a dupla
háj, úgy remeg keze a piásnak,
kit a rumok alól kiástak.
3.
Deszkapálinkát ivott egy faipari,
s most be van deszkázva szegény pali!
Hát nyers és gyalulatlan,
emleget késeket,
fenyeget kerítéseket.
Erre tessék!
Vihar tombolt, törte a fákat,
elénk sodort minden ágat,
nem lehetett tovább menni: ott ragadtunk,
míg a föld megnyílt alattunk,
s szólt a rés – ó, minő kedvesség! –:
„Tisztelt urak, erre tessék!”
Büszke a szúnyog…
Büszke a szúnyog a vérpincéjére,
s kérdi vendége, hogy hány félét tárol.
„Több félét – feleli lelkesen a szúnyog –,
de legféltett kincsem ez a hordó óvér!
Több, mint száz éves s a bordói hóhér
nyakából szívta ki nagy vérész ükapám!”
(Szabad szombat-antológia * Forrás: RMSZ, Szabad szombat, 1998 / 38. sz.)