mondd, milyen bölcső volt
otthonod, hol ringott? odafenn?
s vágysz is tán vissza, mint szokott
örökhajszolt ember, aki csak abban
bízhat: istenem van talán egy ágy még,
ami befogad? vagy odalenn játszottak
veled, s hullott csillagok ringattak mély
ájulatba, őrizték kiságyad csak a tenger-
földmélyi meleget ismerő állatok?

én itt születtem, s bármilyen bölcsőre
gondolok, vágyhatok eljutni valahová,
de ha újra-gyermekként majd anya-
gondozásra szorulok, én itt is maradok!
két lehetséges világ közt és visszajutás
esélye nélkül csak figyelemtejjel jóllakva …

innen kívánok neked, bárhol leszel is,
ismét kicsilány: szép, végtelen álmot!