„Cătălin i-a zis Cătălinei: nu pune punct cînd inima ta dorește virgulă.” Ne tegyél pontot, amikor a szíved vesszőre vágyik.
Eminescu Luceafăruljában beszélget így két szereplő – az egyik érettségiző szerint legalábbis. Oly magas szintű marhaság, hogy méltán állja meg a helyét a „Romeó alulról jegyezte el Júliát” és a „Petőfi azt írta anyjáról, bár maradtam volna benne végig” jellegű rózsabokrok között. Soha nem hittem volna, hogy ilyen tömören meg lehet fogalmazni az élet lényegét.

(Forrás: A jódeménység foka)