A csend szimfóniái

Megyek az utcán
És Isten rám köszön
Épp olyan magányos
És kielégületlen mint én
Sejtem hogy arca mögött
Világok sorakoznak
Megannyi szenvedés
És vér
Megyek a kihalt utcán
Mint egy más bolygó utcáin
És a magány
Kivirágzik a szívemben
Hallgatok
És a hallgatás mögött
Felcsendülnek
A sors és a végzet dallamai
Nem vagyok egyedül
Magam vagyok
Pillantásom nyomán
Virágok születnek
Élek
Pedig már sokszor meghaltam
És minden halál zene
És minden születés csend
Megyek az utcán
A lelkem mögöttem lépked
Alig hallhatóan
Megyek de közben állok
Visszanézek önmagamra
Egy nemlétező szobor áll ott
Arc nélkül
És integet

Menekülés az őrületből

Egyszer azt álmodtam
Élek
És átrohantam magamon
Közben fekete köd kavargott
Átláttam Long Island-ig
Pedig csak a Főtéren voltam
Ki akartam nyitni a szám
Miközben a metró átszáguldott rajtam
Ablakaiban remegő fejű rémek
Hú, ezt is megúsztam
Mondtam neked
Pedig felém indultak
És beléptem egy nyitott ablakú számítógépbe
Ott tébláboltam néhány esztendőt
és megtanultam hogy nem létezem
Csak létezhetek
Átszáguldottam néhány valóságon
És még semmit sem tudtam
A virtuális és párhuzamos világokról
De éncsak mentem, mendegéltem
Egyre beljebb
Egyre beljebb
Hiába kiabáltak
A fehér köpenyesek
Tudok ők voltak a helyreígazítók
Vagy népszerűbben angyalok.
És a démonok
Le akarták harapni a fejem
De én
De én
Megállíthatatlan voltam
(Csak úgy faltam a könyveket)
Látni akartam
Sötétet fényt
Fényt és sötétet
És bár nagyon féltem
Látni akartam az Isteneket
Az egész gépezetet
Földrengést szökőárt és tüzeket
Vízözön alól kibukó szűzföldeket
Így mondikáltam szép mesémet
Neked, aki akkora üres szék lettél szívemben
Aztán felébredtem
Tudtam: rég meghaltam
És soha nem is léteztem

Furcsa köd

Szememben fény csillogott
Vagy őrület
Elmondtam minden szembejövőnek
Ti nem léteztek
Gyertek nézzétek meg a happeninget
Ahol Isten elmondja
Hogy tévedett
És házalóként más világot teremt
Én csak öngyilkos leszek
Nyitott szemű halott
És eljönnek szép szerelmek
Én azt mondom
Nem!
Menjetek
És egy tea párájába burkolva
Furcsa köd leszek

(Szabad szombat-antológia * RMSZ, Szabad szombat, 1998 / 39. sz.)