Egyed Emese két verse
KÉTSÉGEK
talán eltévesztettük egymást
talán félreismertük egymást
talán vakító déli fényben
pusztulásba kergettük egymást
talán elveszítettük egymást
talán rosszul ismertük egymást
talán keserű csöndben szennyben
világra segítettük egymást
A PILLANAT
… És vadkacsák fürödtek a Szamosban.
Tolluk kék-zöldje ragyogott a fényben.
A huszon-
egyedik
századba értem.
A huszonegyedik kapuban állok!
Körös-körül
a selyemszavú szél
és láthatalan
(hó?
virágok?)
gondotviselésre,
okot sírásra,
fölemelkedésre.
Egyed Emese nemrégiben a Romániai Írószövetség irodalmi díjában részesült legutóbbi verseskötetéért. A Kolozsvárott élő, a Babes-Bolyai Tudományegyetem filológiai karán oktató szerző 2009-ben a Mentor Kiadónál megjelent, Szabadító versek c. kötetéből
Pusztai Péter rajza
2012. július 6. 17:24
Ön nagy tehetségű, szép lelkű. Pusztai Péter, UKL Montreal