A magyarságnak otthon kellene maradnia az államfő felfüggesztéséről szóló népszavazáson, mert ehhez a politikai harchoz nekik nincs közük – mondja Borboly Csaba, én azonban nem értek egyet, sőt, nem is értem, amit mond. Az RMDSZ egyik (ha nem a) legnagyobb hibája és legtörténelmibb felelőssége éppen ez a „mi vs ők”, a „nekünk vs nekik” – ennek a logikának az alapján nyilatkozhatta az egyik politikus néhány éve, hogy amíg vannak olyanok, akik „a románra” szavaznak „a magyar” ellen, addig hiába a legjobban szervezett választási kampány is.

Miért kellene otthon maradnom? Nem az én elnököm is az, akit felfüggesztenek, nem az enyém is lesz az, akit esetleg kineveznek? Nem tőle függ sok mindenem, a fizetésemtől a nyugodt álmomig? Hát hogyne lenne közöm hozzá? Vagy én valami fiókban élek, amelyen az áll, „magyarság”, rajtam szalicil és celofán?

Ha itthon maradok, azért maradok itthon, mert kiábrándultam mindabból, amiből ki lehet, de hát ebben biztosan osztozom sok románnal, akiknek viszont nyilván „van közük” e politikai harchoz. Nem beszélve arról, hogy az otthonmaradás maga is e harcnak a része.

(Forrás: A jódeménység foka)

1. Keszthelyi György:
   2012. július 8. 15:33

   A magyarság és annak úgymond érdekvédő szerve kezdetek kezdetétől hozzá- és melléállási értelemzavarban szenved. Hosszú vita tárgya lehetne, van nekem valahol levelezésem eminens pozicióban álló vagy ülő valakivel, legutóbbi üzenetem végére, (majdnem egy éve már), kertesztet tettem figyelmeztető búcsúzóul. Mert érezhető volt valami, már akkor. De hát az illető okosabb és tájékozottabb, persze, hiszen ott van a tettek színhelyén. Tett egyet az egészre. Az igazság mégsem lett és most már nyilvánvaló, nem is lesz az övé. Sajnálnom kellene? Nem. Egyáltalán. Képtelen vagyok ilyesmire.