Ne tévesszen meg senkit a cím, nem Woody Allan Annie Hallját imitálom, mert – bár tagadhatatlan a hasonlóság – tulajdonképpen távoli a rokonság, mivel én eredetileg h-val szándékoztam írni a családnevet, sőt igeként szerettem volna mondattá formálni, így: „Andi hall.” Továbbmegyek: Andi hall és beszél. Okosan. És tömören. Legyen itt egy példa. Zsolti felől érdeklődök, volt-e most itt? (Látom, hibásan kérdeztem: „Volt-e itt mostanság?”) „Melyik Zsolti?” „A szemüveges, a hegesztő, a…” Andi: „Á, a három deci fehérboros? Még nem, de percek kérdése. Éjszakás volt.” „Igen, tudom!”

Már többet is tudok. Róla. Magamról.

/Egyébként meg: hall=terem, kastély stb., vagy „magyarán” hall./