Egy hőhullám epilógusa

Érzem a villám
frissítő kovaszagát.
Nem kell ennél több.

Budapest, 2012. VII. 5.

Zuhanyozás

„Hát ez vagyok én…(!)” —
zúdul a felismerés
forró zuhanya.

Budapest, 2012. VII. 6.

a puhaszemű

felidéz valami tömegringatózást
ahova elengedték
ahol a hasonlat már metafora
és isten kulcstartóra kerül

gyermekét elvették tőle
pedig kéne neki valaki a menhelyen

levelet ír istennek
alázatos gyöngybetűkkel

csak ikreket szeretne
ennyi az egész

Budapest, 2012. VII. 6.

Változat félelemre

Érzem, a vérem
miképpen édesedik.
Üvegvatta-szív.

Budapest, 2012. VII. 7.

otthon este nyolc órakor

a kórházban ilyenkor húsz óra van
steril üveglapok közt térnek nyugovóra
a vörös és a fehér vérsejtek

Budapest, 2012. VII. 8.

begolyózott színész

steril üveglapok közt
ellehetetlenedve
indul fogat mosni
fülhallgatóval
angol kezdő lemezt
hallgat
ismételget
túlontúl oxfordiasan
s mint az idő
ujjai közül kicsorog
az elérhető zsargonkirálylány

Budapest, 2012. VII. 8.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ