Bölöni Domokostól kaptuk az alábbi küldeményt. Azt írja, hogy e fotó a szászrégeni Papp János tanár tulajdona, aki ekként emlékszik a történetéről:

„1914 október 1-én készült, a magyarrégeni csedőrlaktanya udvarán. Tehát már a nagy háború idején. Talán ez is magyarázza, hogy a nyalka csendőrök helyett gondterhelt parasztarcokat látunk. De a látszatra azért adtak. A képhez annyi a közöm, hogy dédnagyapám is rajta van. Hátsó sorban jobbról a harmadik, az ajtó iránt. Úgy nézem, hogy igyekezett marciális pózt felvenni. Neve Farczádi György, amihez mindég hozzátette a nemes címet. Máskülömben még hétszilvafás sem volt, cselédember, ha büszke is volt reá, hogy parádéskocsis. Kemény, önérzetes emberként a gazdájának is visszaszólt, ha az túlfeszítette a húrt .Két esetre emlékszem, amit róla regéltek. Egy alkalommal a korcsma emeleti ivójából dobta ki a gazdatiszt urat, tarkójánál meg trottyánál fogva, mert komiszkodni akart vele. A második eset már komolyabb volt, annyira, hogy a gróf úr sem tudta kimenteni kedvenc kocsisát. Egy csíkszeredai út alkalmával észrevette, hogy a szomszéd ló gazdája zabot lopott az ő lovai elől. Ilyen infámis tettet nem tudott eltűrni, és mire, nehezen, szétválasztották őket, hát megvolt a nehéz testi sértés, amiért 2 évet ült; ezek voltak az ő iskolaévei. Emlékem alig van róla, tudom, egyszer ostort font nekem, amit rajta próbáltam ki. A következő esetben már a nyújtópadon volt, de a kackiás bajuszára most is emlékszem…”

(A szerkesztő, Cseke Gábor megjegyzése: Az emlékezés és a kép önmagukért beszélnek. Köszönöm Bölöni Domokos barátomnak, hogy ezt az élményt megosztotta velem, s rajtam keresztül azokkal, akik most e sorokat olvassák.)