Volt-idő fog össze

Nem leszek soha úr, bezárultak a körök,
ácsorognak bennem mindenek.
Ki magába rejtett, csak abban ha feltörök,
elátkoztak kajla istenek.

Nem félthet más, csak aki hatalmasan szeret,
sokszor a szem tükrén a rejtély –
Olyan naiv, szép és esetlen vagyok veled,
legszebb énem otthona lettél.

Ténfergek hát benned, de nagyon messze a kéz,
volt-idő fog össze szorosan.
Egyszer majd feltörök és az mindent felidéz
s tovább játszunk. Játszunk komolyan.

A magány

A magányt hordom magamban
és ha majd egyszer végleg felnövök,
nem számít másnak mit adtam,
magukba zárnak az undok ködök.

Nem lesz már bánat, fájdalom,
– egyedül az ember nagyon önző –
ha szólnak hozzám, nem hallom
s nem téphetnek szíjat a bőrömből.

Nem lesz kedves versem és dalom,
számító leszek és haszonleső,
ha szeretnek, azt sem vállalom,
hadd gyötrődjön a bután szenvedő.

Csak sorvadjon, ki hinni mer
szép lélekben, jóban, szerelemben,
a fájdalom őt viszi el
illúzióival egyetemben.

A magány van, nem alkuszom.
Okos lettem és szeretem magam.
A csendet hallgatom s tudom
ordíthatnék. De nincs hitvány szavam.

Élni kell

Szitakötők játszanak
a hűledező fák alatt.
Úgy szeretem magamat –
nem is tart meg más akarat.

Élni kell és élni jó,
minden megvásárolható.
Ne légy büszke és szabad,
a világ majd úgy befogad.

Józan ésszel bántanak,
a föld alá lerántanak,
minden álmot elvetünk,
a végén mégis elveszünk.

A fájdalom lesen ül,
előbb-utóbb ránkmerevül,
hordozzuk, mint érveket
a légből kapott éveket.

Élni kell és élni jó,
a sok szép lélek eladó.
Ne hullassunk könnyeket,
az élőholtak könnyedek.

(Szabad szombat-antológia * RMSZ, Szabad szombat, 1998 / 46. sz.)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ