Ott élsz a képen – bár
születésed, címed
rég megszökött a múzeumból.

Színed is megfakult.
Naponta restaurálom,
de kiartóan pattogzik a pigment.

Megmozdulsz esténként a mostoha
vásznon – még látom,
ha kikapcsolom a villanyáramot.

—————————————————

mégis világít a festmény
a hátsó szoba vakondtúrásában;
tested még mindig rejtett szimbólum,
akár egy galambdúc forró lakosztálya.
– ez a természet átmosott rendje –
a repedt követ így kedve szerint
végigcsókolja vagy nyelve alatt őrzi
a barnabőrű, emberevő szónok.

2012. július 15.