Cselényi Béla: megnyugtat a rács

megnyugtat a rács
a fehérre festett
valamit kiszűr
mint annyi barátunk
iszonyatos poklát

lehet hogy egyszer feltalálják
az átlátszó rácsokat
s majd visszatérnek a feketére

gyermekkorom most kívül van a rácson
arról körmölnöm most kifelé fordulás
primitív kulccsal nyíló rekeszem
téglalapok hosszú sorának egyike
e szekrénysort megénekelnem
az lenne befelé fordulás