SOHA

Soha nem leszel biztonságban
sem csúcsokon, sem házadban,
s ha átmész a túlvilágra
hátulról löknek vasvillával.

VISSZHANG

Sétálni tanítom magam
A szavak határán túl
Ahol minden mondat
Egészen mást jelent.

Ebben a magyarázhatatlan
Tájban, ahol nem emberek
Beszélnek üresen, csupán
Hangok léteznek.

Itt minden szó hozzánk
Szól. Több értelmet kap.
Koppannak, boncolódnak,
Viharban a visszhangok.

A JÓ

Te olyan fő vagy.
Kamatozó akaratodból
Mindenkinek jut.
Rád se bagóznak.

Ha csúnya, zord szem
Villogna az emberekre
S minden szó belőled
Feketén záporozna,
Megjegyeznék a nevedet.

NEM LEHETETLEN

Felfelé folyik a patak
Partra szaladnak a halak.
Integetnek tátogva,
A rémült halászokra.
Ne ijedj meg,
A természet mulat,
Bolondítja a halandókat.

Gergely Zoltán született 1971-ben Brassóban, ötgyermekes családban nő fel. Diákként közvetlen szemtanúja az 1987-es decemberi munkásmegmozdulásnak. Szenvedélyes természetjáró. Első kötete (Havasszépe) 1993-ban látott napvilágot a brassói Fulgur Könyvkiadónál. * Még több vers a szerzőtől az urszu 2b blogon

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ