Bartis Ferenc: Erdei kocsma

Favágók nótáznak:
ritmusban szakad föl
lelkükből a bánat;
kurjantó sóhajok
sírnak a szájakon,
néha felröppennek,
szivarfüstbe szállnak.
Asszonyok csalása,
vágyak pusztulása,
fenyők némasága
fullad a nótába.
Felszedelőzködnek.
Várják a fogatok:
nekiindulnak a
kóbor, vén hegyeknek,
s tört-pohár-nyomukban
fejsze fénye kúszik,
s mégsem csillognak a
szép üvegcserepek…