Ars poetica

Életem –
Istennek egyik rossz,
visszatérő álma
– a befejezetlen teremtésről.

Honvágy

csont-bőr
életére fogyott
lényegére kopott
iszonyú
állapotáról
sikertelen szökéseirôl
szögesdrót –
álmok
ítéleteiről
küldött levelet
ziháló ijedt körülpillantó
tômondatokban ez a
kopaszra nyírt
névtelenített
senkiföldjére deportált
szerelem

Kellék

Szálka szakad, szokod, sziszeged.
Feltéped bőröd, reszketve kiszeded.
Nyomon követhető leszel. Kellék
csupán a fájdalomhoz az emlék,
amit a pusztulásban felnevelsz.
Innen kezdődne a vers.

Körömversek

Szerettük egymást.
Te is egy mást, én is egy mást
– kerestük egymásban.

*

Levegőnek nézel?
– nélkülözhetetlen
vagyok!

*

És átmelegíti
a szerelem-derékaljat a
„harminchatfokos láz”.

*

Csak halálodról
tudnék írni – hogy
föltámasszam

*

Ragacsos kézzel
lapozod megsárgult
életed.

*

Minden nap
meghal valami örökre
befejezetlenül.

(Szabad szombat-antológia * RMSZ, Szabad szombat, 1998 / 48. sz.)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ