Az 1922-ben megjelent „Ulysses” történetének helyszíne Írország fővárosa, Dublin, a cselekmény időpontja 1904. május tizenhatodika, csütörtök, időtartama tehát mindössze egyetlen nap. Ezen az egy napon, ebben az ír kisvárosi nagyvárosban különleges esemény, világszenzáció nem történt. James Joyce azonban ebben az egyetlen napba az emberi élet, az ember-arcú világ teljességét próbálta belesűríteni. A mű alapképlete homéroszi: Leopold Bloom, dublini kispolgár egyetlen napi kalandjai ókori hőse, Odüsszeusz vándorútjának különböző állomásaira rímelnek. Hősi kísérlet: egy hősi lehetőségeitől megfosztott világban tévelygő-sodródó ellen-hős a homéroszi előd babérjai után kapkod – öntudatlanul, a kivülálló-résztvevő, kiábrándult-együttérző író és krónikás akarata szerint. A modern polgári regény lehetőségeinek végső határait kikezdő James Joyce „Ulyssese” merészségében és következetességében szinte példa nélkül álló mű a XX. század irodalomtörténetében. Totális kudarc? A modern regény diadala? Nyilván egyik sem. Ha a modern világ igazi totalitásának megörökítése Bloom egyetlen napjában nem is sikerült Joyce-nak, hiszen erre az írói alapállás már eleve alkalmatlannak bizonyult – a kísérlet mégis lenyűgöző s több is, mint kísérlet: nagy mű, amely ellentmondásaival és eredményeivel szinte az egész század irodalmát befolyásolta, választásra kényszerítette.
(A kiadó)

„ A pofa szerint, akivel tegnap a Shipben voltam-mondta Buck Mulligan-, EGP-d van. Odafönn dolgozik Dilivillben Conolly Normann-nel. Elmebetegek generál-paralízise.”

Jóllehet, modern korunk Odüsszeiája nem Arthur Clarke alkotása, hanem az a pár sor, mely vízre íródott, eképp: Jimmy a fűtő elhajózott az Új-Hebridákra, jelentem az új Ulysses-fordítás megszabadítva a ránehezedő Szentkuthy-ballaszttól, csak érthetőbbé tette a szöveget, már úgy, hogy a Csücske azért bennmaradt. Immár az irodalomtörténet súllyal ránk nehezedő kötelem, miszerint tanuljunk a belső monológ nagy mesterétől, immár nem lehetetlen. Boldogult Zemplényi tanár úr az ELTE világirodalmi tanszékének halott professzora kikacsint a felhők mögül. Elrettentésül ugyan a fordítók belekeverték Szegedy Maszák urat is a katyvaszba, de hál istennek nyoma sincs a szövegen e derék úrnak,aki az állításait mind a második kötetben tartja.
Hamvas Béla:

A regénynek nincs meséje. Hétszázharmincöt lap Stephen Dedalus és Leopold Bloom élményeit mondja el 1904 június 16 reggel nyolc órától 1904 június 17 délután három óráig. Mindezt az Odysseia eseményeinek megfelelően. Bloom játssza Odysseus szerepét. A tévelygő ember, aki elment hazulról és különböző átkok tartják vissza attól, hogy visszatérjen. Dedalus veszi fel Telemachos alakját és visszaviszi Bloomot a rá várakozó Penelopehez, Bloomnéhoz. Az egyes énekeknek megfelelnek az egyes részletek, illetve fejezetek. Odysseus az alvilágban megfelel annak a fejezetnek, amikor Bloom a nyilvános házban tölt el néhány órát. Ez a könyv legkihívóbb, legértelmetlenebb, legérdekesebb és legsajátságosabb része. Az emberi lények itt elvesztik anyagukat és egyéniségüket. Nimfák, ördögök, boszorkányok, körülmetéltek, ismeretlen személyek, királyok szellemei, részegek kara üvölt bele a boszorkányszombatba. A tárgyak megszólalnak, beszél a sapka és a citrom. Megszólal a «bűnös mult», a «Félénk Fülöp» és a «Részeg Fülöp». Elátkozottak és maga Adonai.
De Odysseus visszatér az alvilágból, veszi sétabotját és kimegy az ajtón. Telemachos viszi haza és csakugyan délután meg is érkeznek Penelopehez. Egy egész hosszú fejezet arról szól, hogy a hazaérkezés milyen körülmények között történik. Szóba kerül, hogy milyen párhuzamos vonalban halad Bloom és Dedalus az úton. Miről beszéltek? Elesett-e Bloom? Sértetlenül állt fel újra? Milyen hőmérséklet volt éppen? Miért kellett meleg víz? Milyen előnyöket biztosított az este való borotválkozás? Mi hevert a büffé asztalán? Milyen anagrammokat készített fiatalkorában saját nevére? Milyen vonatkozásban álltak a kort tekintve? Milyen volt a származása? stb. stb. stb. Több mint százhúsz lapon keresztül.
Példa. «Miről beszélt a duumvirátus útközben? – Zenéről, irodalomról, Irországról, Dublinről, Párisról, barátságról, asszonyról, prostitucióról, diétáról, a gázlámpák, ív- és izzólámpák befolyásáról a közelben álló paraheliotropikus fák növekvésére, kiállított városi szemétgyüjtő vödrökről, a római katolikus egyházról, a papok nőtlenségéről, az ir nemzetről, jezsuita nevelésről, karrierekről, az orvostudomány tanulmányozásáról, az elmúlt napról, az ünnepelő kártékony befolyásáról, Stephen kollapszusáról.»
«Bloom már régebben is beszélt hasonló tárgyakról éjszakai vándorlások alatt? – 1884-ben Owen Goldberggel és Cecil Turnbullal éjjel, nyilvános utcán Longwood Avenue és Leonards Corner között és Leonards Corner és Synge Street között és Synge Street és Bloomfield Avenue között. 1885-ben este Percy Apjohnnal…» stb. stb.
Bloom megérkezett haza és lefekszik aludni. Felveszi hálóingét. Fáradt. Utazott. «Kivel?» – Szindbád a tengerész és Hindbád a hengerész, Jindbád a jengerész, Vindbád a vengerész és Nindbád a nengerész és Findbád a fengerész és Bindbád a bengerész és Zindbád a zengerész…» stb. (With? – Sindbad the Sailor and Tindbad the Tailor and Jindbad the Jailer and Whindbad the Whaler and Nindbad the Nailer and Findbad the Failer… etc. etc.)
5. Az Ulysses, mint maga a szerző mondja: minden. Tragédia, regény, szatíra, komédia, eposz, filozófia. Szintézis. Az egész világ a maga rendezett rendszertelenségében, vagy rendszertelen rendezettségében, felbontva, összefoltozva, ahogy egy hétköznapi ember agyán átcsurog; felidéz átélt, olvasott, hallott gondolatokat és képzeteket, aztán eltűnik, de nem nyomtalanul, mert újra feltűnik, mint szín vagy részlet, vagy ha szín és részlet volt, mint mozgató erő vagy központi probléma. Vad képzettársítások tömege. Az ember megy az utcán és hatnak rá a körülötte levő események, de folyton reagál egész élménytömegével is. Ez a fegyelmezetlen tudatjáték, mint egy komponálatlan film, vagy egy értelmét vesztette filozófiai rendszer egymással össze nem függő részleteit kapkodja elő, hogy egy másodperc mulva ismét elfelejtse és millió másnak adjon helyet. A regény utolsó fejezete például két mondat. Az egyik tizenkilenc és fél lap, a másik huszonegy és fél. Egyetlen vessző, gondolatjel, pontosvessző, felkiáltójel nélkül.
6. James Joyce Ulyssesének érdekessége és jelentősége abban van, amit Joyce munkájának szánt: újszerűségében, meglepő eredetiségében, kifejezésének bátorságában és, ahogy Curtis mondja: az elképzelhetetlen szellemi energiában. Erről csak az szerezhet fogalmat, aki nekifog és belekóstol. A részletek csak arra alkalmasak, hogy visszariasszanak. Mit jelent ez? «Száját kitóduló lélegzet formálta, kimondatlan: ooeeehah: kataraktikus bolygók üvöltése golyóforma izzó, bömbölő elelelelel – elelel. Papiros.» (His mouth moulded issuing breath unspeached: oooeehah: roar of cataractic planets, globed, blazing, roaring awayawayawayawayaway – awayawayaway. Paper.) Semmit sem jelent. A munka minden részlete csak részlet és csak az egésszel való összefüggésben nyer jelentőséget.
7. Joyce legújabb munkája most jelenik meg folytatásokban. Címe: Work in Progress. Egyetlenegy mondat az egész, még az Ulyssesnél is terjedelmesebb és szélesebb. Ebben a művében Giambattista Vico misztikus középkori fílozófus elvei alapján egy teljesen új világot gyárt. Senki sem ért belőle egyetlen szót sem. De azok, akik a munkát ismerik és nem tartoznak Joyce elvi ellenségei közé, azok azt mondják, hogy rendkívül érdekes.
(Hamvas Béla)

„Csodásabb figurát láttál-e már?
Az anyám zsidó, az apám madár.
József s az ácsszakma nem vonzott soha
Igyunk hát hívek, s Kálvária.
Aki nem hiszi el isteni lényegem,
Vízből lett potyabort nem ihat sohasem.
Érje be azzal, amit akkor teszek,
Ha borból csinálok újra vizet.
No én most elszállok, ti meg csak írjatok
Jancsi, Pista tudja meg, hogy feltámadok!
Az Olajfák Hegyén jó most a szél
Tudásom öröklött, légi baj nem ér.”

James Joyce

James Joyce: Ulysses
Európa Kiadó

1. Pivárcsi István:
   2012. október 17. 15:01

   Kerekesék Gyöngye!

   Tulajdonképpen le vagyok nyűgözve, hogy alig egy oldalon ennyi primitív faszságot sikerült összehoznia a könyvemről (Drakula gróf és társai), olyanokat állítván, amelyeknek én épp az ellenkezőjét. Nyilván csak írni tud ezek szerint, olvasni nem. Még szerencse, hogy vannak olyanok is, akik értenek valamihez, ezért jelenhetett meg épp egy hónapja ez a könyv az USA-ban…
   Pivárcsi István