Hajbakaptak Caravaggio miatt, olvasom a sajtóban; valami rajzok eredetiségén vitatkoznak. Nem tudom somolygás nélkül elolvasni ezt a hírt, hiszen olyan művészről van szó, aki életében is nagy krakéler és lehetetlen alak volt; úgy látszik, halálában sem hagyja békén a világot.

Caravaggio meleg volt, párbajhős, kötekedő, izgága, nyughatatlan szörnyeteg -— megannyi göröngy azok lelkén, akik úgy képzelik, a művész olyan, akár egy kreatív illemtanár, torokköszörülés közben mond néhány szellemességet, aztán eltartott kisujjal alkotni távozik.

Tisztában vagyok vele, hogy nem muszáj kibírhatatlannak lenni, s hogy még a kibírhatatlanságnak is vannak fokozatai, de nem tudom feledni azt a szipákoló sznobériát, amely az ilyen kibírhatatlanokat körülveszi azok részéről, akik életében megkövezték volna. Egy ilyen utólagos hajbakapás tulajdonképpen azt mondja: ne bocsáss meg neki nagyon könnyen! Talán nem is őt szereted, csak a hírét! Szeress lassan!

(Forrás: A jódeménység foka)