boldog idők a lapidáriumban

szabadtéri, nagy, zegzugos lapidárium,
még gazdag,
még él, még hangos,
nem verte fel a gyom
ó (!) boldog terek
hol járok, lélegzem szívesen,
csorog belém a dús idő
(de az is lehet, csak délibáb,
melyet e rekkenő nyár karikíroz?)
való igaz,
már itt is gyűlnek,
morzsolódnak dirib-darabok egyre-másra,
(elkelnek majd a folyóparton
mezítlábas hajigálásra)
– – – – – – – – – – – –
itt járok, lélegzem szívesen,
itt áldozok régi nyaraknak,
melyekben ezeréves gyönyörök fialtak,
mert itt a földhöz ragadt tekintetet nem rontja
pontosan felszeletelt formák
merev horizontja,
nem mint keresztrefeszített utcákban,
hol a siető léptek
sikátorok csendes,
elnyűtt álmáról regélnek – – –

Aquincum, 1980 nyarán

A Nagyos völgyében
(Barangolások Csíkországban)
Sz.L.-nek

verembe hullt az alkony,
barátom,
kedélyes öreg tekergő –
azt hittük akkor,
hogy még folytatni lehet
a régi megszakadt párbeszédet,
vallattuk a tüzet,
szikráztak vörösbe húnyó
kapzsi emlékképek,
néztük a varázsló szüzet,
ahogy forró ölét
egyre szélesebbre tárja –
félelmes volt a csend,
csak fennebb,
a szurkos erdő felől
ropogott medvék
éhes éjszakája –
mindig elakadt a szándék,
ilyenkor,
tartalom nélkül fecsegni terhes –
rábólintottunk,
s hajnalig sirdogált a csendben
sok székely keserves

1982

(Szabad szombat-antológia * RMSZ, Szabad szombat, 1998 / 49. sz.)