Az egyik költő harminc kötetben –
mérleggel követtem-
addig őrölt,
amíg tizenkét kiló verset közölt,
a másiknál talán már fél mázsánál is többet
nyomott a költői ötlet.
Mostanság –mivel gyakori az ihlet-
az iramtól szenved a nyelvi díszlet,
mindegyre szappant kérnek a szavak,
a vak is látja, hogy mosdatlanak.
Itt most mindenki rohanva siet,
figyelik a rangsort, keresik a címet,
a pénzt, az fürgébb, előttük szalad,
képes átmászni bármilyen falat,
kiadók, újságok bedőlnek neki,
bukszád a hírnevet megveszi,
és ráharap erre a politika,
a legolcsóbb patika,
s a kritika hallgatása hagyja,
hogy hozzájuk költözzön a szakma.
Szárazság idején túltermelés,
hát ez valami, ez nem is kevés!
Eshetne már!
A könyvesboltokban poros lett a líra, a regény,
csak tapogatja őket a sok szegény legény.

Marosugra, 2012-07-25