Tegnap taxiba ültem — a zivatar miatt megbotlottak a buszok, nekem meg kiállításmegnyitóra kellett elérnem. „La Muzeul de Artã”, mondom a sofőrnek, ő meg zavartan bevallja, fogalma sincs, merre kell azt keresni. A Szentegyház utca, próbálok segíteni, egy támpontot adni, persze nem így: Iuliu Maniu, mondom előzékenyen. Azt sem tudja. Ha szembeáll a szobortól, jobbra, hörgöm. Nem érti. Castelul Bánffy, suttogom. Majd megkérdezi egy kollégáját, néz rám résztvevően.

A Melody mellett, kiált fel a kolléga, miután sem a múzeum, sem a castel nem mondott semmit neki sem. Ó, az nem jutott eszembe, hajtom le szomorúan megfáradt fejemet.

(Forrás: A jódeménység foka)

1. Somorčík Sz. Rozália:
   2012. augusztus 5. 13:23

   Naponta kell egy kis humor, mindenképp.

2. Keszthelyi György:
   2012. augusztus 5. 17:13

   ez gyászhumor

3. Cseke Gábor:
   2012. augusztus 5. 17:35

   De fő, hogy humor. Ha még oly gyász is…

4. Keszthelyi György:
   2012. augusztus 5. 18:03

   Jól ismered Kolozsvárt, Gábor. Képzelheted, Demény Pétert mennyire megmosolyogtatta az eseményt kitöltő ilyesfajta humor.

5. Demény Péter:
   2012. augusztus 6. 07:27

   Én egy szomorú bohóc vagyok, tisztelt hölgyeim és uraim. :)